Tegnapra már tényleg erodálódott a tekintélyem, unokatestvérének a jelenléte ugyanis felbátorítja Picurkát és ráadásul motiválja is a rosszalkodásra, nem azért, mert ő rossz, hanem mert annyi minden érdekes dolgot játszik, amiről Picur nem akar lemaradni és így nem ér rá szótfogadni. Na, szóval tegnap az apartmanház előtti porban akart feltétlenül kotorászni, ami vacsora előtt nem szerencsés, de semmi gond, elmentünk kezet mosni és megbeszéltük, hogy akkor most nem homokozunk, hanem eszünk. Persze, ahogy kiléptünk a ház elé, ő már le is guggolt és újrakezdte a porozást. Semmi gond, bevittem, kezet mostunk, megbeszéltük, kimentünk. És ezt újra tizenötször, Picur már a harmadik után üvöltött, hogy nem akar kezet mosni, míg végül is nálam elszakadt a cérna, felkaptam a gyereket a porból, bevittem a szobába és NAGYON SZIGORÚ HANGON kiosztottam, illetve kilátásba helyeztem, hogy ha még egyszer belenyúl a porba, akkor bezárom a szobába és nem vacsorázhat velünk. Picur persze nem hagyta magát és visszakiabált, de én sem engedtem és végül megnyertem a meccset, mert kiment és bemászott a nagyanyja ölébe (engem megvetően semmibe véve) és nem homokozott....
Az incidens viszont mély nyomokat hagyott (kemény dolog egy este tizenötször kezet mosni!), és ma egész nap szótfogadott. Még délután is, amikor hazahoztam az apartmanba aludni és kivételesen megengedtem neki, hogy nagyanyja ágyában feküdjen le, azzal a feltétellel, hogy nem szállhat ki az ágyból (viszonylag sok érdekes, ámde nem gyerekbarát dolog volt ugyanis az éjjeliszekrényen - apósom órája, mobil és ilyenek). Ennek eredményeképpen, amikor fél óra múlva bementem a gyerek ugyanolyan vigyázállásban feküdt az ágyon, csak éppen nyakig szarosan ... és nagyon megörült nekem: "Anya, akkor most kicsit megfordulhatok?" :-))
Azért ne aggódjatok, én rendes anya vagyok és megengedtem :-))))
