Amit nem lehet... ugyanis ezt tényleg nem lehet leírni, egyszerűen meggárgyult a gyerek, egyszerre vicces és kiborító, csak nézünk egymásra az apjával, aki röhögve követeli magának vissza azt a szép és okos szőke kislányt, akire már csak halványan emlékeztet ez a kis bolondos ördög. Sajnos, az eset tényleg leírhatatlan, mert hogyan is fogalmazzam meg, hogy a gyermek kutyasétáltatás közben bemegy a szomszéd kocsibeállójába (színpad!), megfog egy botot, ránk mosolyog és közli: "Most énekelek egyet!", majd rákezdi, hogy "Cirmos cica, haj! Tududumtudum dimdidim..." amiben a dallam megvan, de a szöveg az csupa halandzsa és közben nevet magán. Máskor meg megkérdezem tőle a zsiráfról, hogy ez milyen állat és azt válaszolja, hogy "Bibíbobóbó" és persze röhög. Meg feláll a kiságyban, vadul rázza a oldalát, két lábbal ugrál és azt mondja, hogy "Kismajom vagyok!" ?!?!?

Arról már ne is beszéljünk, hogy odamegy Fáncsi vizestáljához, belemártja a frissen szedett virágot és lenyalja! Felháborodva tiltakozom, mondom, hogy na, ezt nem lehet, mire elszalad, hoz egy másik virágot, rámnéz, tündérien mosolyog és azt mondja: "akkor inkább mégis belemártom, jó?" és mielőtt még odaugorhatnék, belemártja, lenyalja és elrohan. Persze megtiltom, szigorúan, de napjában kismillió ilyen incidens van és 1. vagy nonstop kiabálok a gyerekkel, 2. vagy szelektíven tiltok, mert akkor megmarad a hatása. Én egyenlőre a második változatra szavazok és van, amit "nem veszek észre", ami egyébként önmagában is jó módszer, mert ugye minden komédiához néző kell, szóval ami nem elég figyelemfelkeltő, azt magától is abbahagyja, csak legyen anya a talpán az, aki nem veszi észre, ha a gyerek "labda!" felkiáltással csapja földhöz az összes játékát vagy megeszi a kavicsot. Ne, senki ne szisszenjen fel, ez bizony még a "light" kategória, én ott húztam meg a határt, hogy a kutyát nem rúgdaljuk, idegen  kerítésre nem mászunk fel, különösen akkor nem, ha mögötte egy kicsit sem barátságos kutya tombol.... Mondjuk, ha előveszem, az anya-most-tényleg-haragszik hangszínt és leteremtem, az használ, akkor legalább 24 óráig felhagy a vitatott tevékenységgel...

Néha azt hiszem, hogy megszeppen, például amikor egy napra egyedül maradt a nagyszüleivel és gyorsan ki is kaparta a nagyanyja szemét (na, jó ez költői túlzás, véletlenül belekapott nagyi szemébe és szerencsétlenül felsértette rajta a szürkehályogot, iszonyú ronda lett, futottak is vele a kórházba, de szerencsére nem lett nagyobb baj). Na, akkor megijjedt ő is és utána csak nézegette nagyi szemét és próbált óvatos lenni (pedig az első eset is véletlen volt, még csak nem is akart verekedni, meg semmi rosszaságot csinálni). De tegnap már elmúlt az ijjedtség, odajött hozzám, odanyúlt a szememhez a kicsike ujjával és úgy tett mint aki belenyúl, majd komolyan közölte, hogy "Te is mész a kórházba!". Na, persze!

Szóval jelenleg főállásban figyelemelterelek és szigorú vagyok és várom az igazi jóidőt (tudjátok, amikor az éjszakai vihartól nem hűl le a víz),hogy Apjával beküldjem a Balatonba fáradni, mert lassan nem marad élő agysejtem a sok hülyeségtől...