Olvasgatom vissza a blogot* és rájöttem, hogy milyen igazam volt itt: Picur tényleg most kezdi el a motorikus képességek továbbfejlesztését, most éppen minden kerítésre felmászik a játszótérre felé menet, keresi az új vertikális kihívásokat és a frászt hozza rám. Tegnap hazafelé ráadásul kipróbálta a lejtőn lefelé motorozást és nagyon megtetszett neki, hogy mindenféle erőfeszítés nélkül tud száguldozni, így este fél nyolckor még háromszor visszasétáltunk a kis dombra legurulni... sajnos, ha a Lánynak nagyon tetszik valami, akkor hajlamos átadni magát a pillanatnak és flow üzemmódba vált, ami egyrészt a boldog élet titka, másrészt viszont ön-és közveszélyes, ugyanis míg átszellemült arccal élvezi, hogy fújja a haját a menetszél, elfelejt kormányozni és közbenjárásom nélkül az árokban köt ki a kis Életművész.
Otthon viszont szerencsére nem tornázik, hanem figyel, ami olyan Big Brotheressé teszi a mindennapjainkat, ugyanis mostmár nemcsak nagyvonalakban utánoz, hanem minden részletet megfigyel: reggelente például együtt mosunk fogat és eddig teljesen lefoglalta az, hogy a fogkefe használatát elsajátítsa. Tegnap reggel viszont hosszas megfigyelés után megpróbált gugolva fogat mosni (hiszen én is így szoktam vele), de mivel még nem túl erős a multitaskingban, legalább kétszer eldőlt a mutatvány közben :-) Egyébként nagyon durván tükröt mutat: a múltkor a parkolóban hagytam, hogy ő vegye ki a parkolási jegyünket, amit minden gondolkozás nélkül, automatikusan a fogai közé szorított?!?!? Egy ideig néztem bambán, aztán leesett, hogy jé, tényleg, én is így szoktam, amikor két szatyorral a kezemben próbálom a gyereket elnavigálni az autók között, de addig sem akarom a végtelen mély táskámba elrakni a kifizetett jegyet... A legédesebb mégis tegnap volt a cipőboltban, ahol a piros cipőket vadászott magának, lerakta őket a földre és miközben megpróbálta rávenni a Nagyanyját, hogy vegye le a cipőjét, azt hajtogatta, hogy "Picur is próbálja!".
Egyékbént is cipőfetisiszta (innen üzenem Maczkónak, hogy vétlen vagyok, ez nem szocializáció, ez genetika!!), tegnapelőtt kapott például egy nagyon tuti kis gumicsizmát, amit azóta nem hajlandó levenni... Mondjuk maga a vásárlás is külön sztori volt, ugyanis bementünk a Deichmannba, ahol a gumicsizma készletet már kifosztották, ezért Picur méretében csak egy elég kis béna Barbie mintájú lány csizma volt. Viszont eggyel nagyobb méretben volt egy nagyon menő hippi-jellegű gumicsizma, gondoltam próbáljuk fel, hátha jó lesz. Hát, hátha nem volt jó, sőt nagy volt, viszont Picur miután megtekintette a kínálatot, azt választotta és amikor ráadtam a tökéletesen jó barbiesat, akkor fába szorult féregként kiabálta, hogy "Kicsi! Jaj-jaj!". Az eggyel nagyobb számú csizmában viszont hősiesen elindult, óvatos nagy lépteket téve (nehogy leesen a lábáról a csizma) és mosolygott, hogy "Tetszik". Majd belenő alapon megvettem, csak azzal nem számoltam, hogy esős idő hiányában is abban akar játszótérre menni, ahol a csizma viselése nagyszerűen fejleszti egyensúlyérzékét, ugyanis minden energiájával arra kell figyelnie, hogy felfelé mászás közben úgy tartsa a lábát, hogy a csizma ne essen le...
A fenti példa is mutatja, hogy mostmár elég sok mindenben saját véleményt alkot és teljes értékű családtagként próbálja befolyásolni életünk menetét: kifejti, hogy hova szeretne menni (általában a játszótérre), hogy mit szeretne olvasni-nézni-játszani, sőt ma reggel szólt, hogy "főzzél krumplit!". Nagyon mérges tud lenni, ha nem értjük meg, de szerencsére ilyenkor általában meg tudjuk győzni, hogy mondja el még egyszer, hogy mit szeretne. Viszont ha megértjük, de nem értünk egyet, akkor jön az égzengés-földrengés, visít, sír, rúgdos, egészen addig, amíg van nézőközönsége. Ha nincs, akkor abbahagyja és keres más akarnivalót... ilyenkor mindig próbálok arra gondolni, hogy milyen kis életrevaló csaj lesz belőle, egyszer, ha felnő. Addig meg az én kis akarnok pockom marad :-)
*Ugyanis Anyósomnál alszik a gyerek, hogy nyugodtan tudjak dolgozni meg Maczkóval kettesben lenni, tudom-tudom, nem a blogot kellene olvasni, de hiányzik, ez van, bocs.
