- Kérsz reggelit?
- Neem kell!!! Nem kell reggeli! Nem kell kiflicske! Neeeem!!! Joghurt?
- Tessék, Kincsem, itt a joghurtod. Kérsz bele szívószálat? (ivójoghurt - a szerk.)
- NEEM! (és közben nyúl a szívószál után)
- Gyere, felöltözünk és elmegyünk a játszótérre!
- Nem kell zokni! Nem kell nadrág!! Neeeeem! (és közben egy szál pelenkában indul az ajtó felé és mutat rá) Kertbe!
- Kicsikém, a kertbe csak felöltözve tudunk kimenni. Gyere, vegyél fel nadrágot és cipőt!
- Neeeem kell!!! (közben azért engedelmesen belebújik a cipőbe és csak diszkréten próbálja lerúgni a fejemet, miközben megkötöm a cipőfűzőjét).
- Mezítláb akarsz kimenni, te Huncut?
- Hi-hi-hi-hi. Huncut!!
Séta közben pedig: nem kell Brunó (szomszéd kutya, egyébként Picur imádatának tárgya), nem kell Hangyácska, nem kell csókolom (a köszönj szépen a szomszéd néninek felszólításra), nem kell játszótér (?!?! WTF?), nem kell hinta-palinta, nem kell, nem kell, nem kell...
Persze a két órás kintlét = fáradtság csak ront a helyzeten és otthon a következő helyzet fogad:
- Rajzos dalolás! CD! Indít!
- Jó, Kicsim, berakom neked a cd-t, amíg Anya megmelegíti az ebédet.
Ezzel berakom és elindítom a kedvenc meséjét, mire a gyerek őrjöngve elvágja magát a padlón, miközben üvölt : NEM KELL RAJZOS DALOLÁS!!
Tanácstalanul megkérdezem: Mit szeretnél Kicsim?
Mire meglepődik, rámnéz, elgondolkodik, majd újra elveti magát a földön és őszinte elkeseredéssel azt kiabálja: NEM KELL SZERETNÉM!!!!
:-))))))
