Ez a jelszavunk, csatakiáltásunk, életfilozófiánk mostanában. Ugyanis Picur szerdán belázasodott és a helyzet azóta csak fokozódik: szinte folyamatosan lázas, ma már háromféle lázcsillapítót kapott, tegnap éjjel így is negyven fokik szaladt fel a hőmérő higanyszála (na jó, a digitek) és szegény Manócska már teljesen kimerült. Doktornő szerint tüszős mandulagyulladása van, kapott rá antibiotikumot, amire allergiás lett, így már nem kapja (pedig attól átmenetileg jobban lett, igaz iszonyú piros folt keletkezett a nyakán). Picur tehát rosszul van és nyűgős és ma azt is mondta, hogy fáj a feje, amire csak egy megoldás létezik, ANYA, így az elmúlt napokban szó szerint összenőttünk, most ott tartunk, hogy ha előzetes értesítés nélkül elhagyom a szobát, ahol együtt tartozkodunk, akkor elveti magát a földön és kétségbeesetten üvölt, hogy "Tentébe!", azaz vegyem fel és ringassam.

Persze nem hibáztatom, én is utálnám, ha nem tudnék aludni már három napja a láztól és éjjel fél négykor a szüleim hideg vízben fürdetnének, hogy lemenjen legalább 38 fokig a lázam. Szóval most újra kismajmom lett, akivel együtt teszünk-veszünk a lakásban nem csinálunk semmit, csak ülünk a fotelben. Vagy Picur fekszik az ágyában, én meg ülök mellette (esetleg fekszem egy matracon, de ezt igyekszem nem általánosítani, csak hát három óra alvás után a székről szinte leesem). Olvasunk, mondókázunk és Maszkabált nézünk a tévében. Enni persze nem bír, fáj a torka, el is tűnt a pocija teljesen. De inni legalább iszik, tudom, ez a fontos.

Egyedül Maczkó tud néha csodát tenni: Picur láthatóan jobban lesz ugyanis, ha az Apja a fejét simogatja (sőt, néha még vissza is bír aludni ettől). Rá még mosolyogni is képes.

Ha tudtok valami jó kuruzslós tippet, írjatok, lassan bármire vevő vagyok!