Mielőtt még teljesen elérzékenyültem volna a gyerektől (lásd lent), tegnap hajnali ötkor felkelt és elkezdett csúnyán köhögni, majd kétségbeesetten visítani. Persze Apja kiment érte és behozta hozzánk, aminek Picurka nagyon megörült, de tovább köhögött, ezért első körben kapott vizet. Ez nem segített, így kiszívtuk az orrát és a biztonság kedvéért átpelenkáztuk (a bepisilésre is felébred ugyanis), aminek érhető módon nem örült és ennek hangot is adott. Mi is sajnáltuk szegény Manócskát, ezért újra bevittük a franciaágyba, ahol azonban csak még hangosabban kezdett el visítani és egyértelműen jelezte, hogy ki akar menni. Jó kivittem, méghozzá a nappaliba, mert amikor jött a foga még tavasszal, a nappali kanapéján altattam vissza éjszakánként. Itt konkrét dühöngő rohamot kapott, hogy ő nem ezt szeretné, így hát visszavittem a szobájába, remélve, hogy útközben kiderül, mit is akar a gyerek....
Kiderült. A gyerek azonnal elhallgatott, ahogy beléptem vele a szobába és meglátta kedvenc mesekönyvét, Gazdag Erzsi Meseboltját. Rámnézett és várakozva közölte, hogy "Töf,töf*". Persze, gondoltam, a fene fog hajnalban versikét olvasni Lányom, ilyenkor tessék aludni, minden nevelési kézikönyv azt írja, hogy éjjel nem játszunk a gyerekkel, hanem alszunk, ez nevelés kérdése, tessék következetesnek lenni. Lány megérezte gondolataimat és rájött, hogy nem szándékozom töf-töfözni, amit egy brutális erős visítási programmal büntetett. És hát, tiszta szégyen bevallani, meg következetlen, meg egyáltalán, de értsétek meg kedves Olvasók, hogy hajnal volt és én nemrég feküdtem le és még kávét sem ittam és igazából életem egyetlen célja az volt, hogy minél gyorsabban visszakerüljek az ágyamba és a Lány valami őrjítő frekvenciát választott az üvöltésre.. így leültem, megfogtam a könyvet és elmeséltem három kis versikét belőle. És láss csodát, ezek után a gyerek szó nélkül elaludt!!!!
Én meg álltam ott bambán, hogy ez meg mi fene volt, de tényleg, lehet, hogy egyenesen arra ébredt, hogy úristen, AZONNAL HALLANOM KELL A RÖFIKÉS VERSET vagy Gazdag Erzsivel rémálmodott vagy mit tudom én, álmában világgá ment a füstgyerek a könyvből is és meg akart nyugodni, hogy nem-nem, még ott van az utolsó lapon, vagy mi???? ha valaki érti, szóljon, légyszi.
*Merthogy van a könyvben egy vers a malackáról, "Egy kis malac, röf, röf, röf" kezdetű, lehet, hogy ismeritek, mert Kodály írt rá dallamot, ami elég sok oviban lett slágergyanús. Nálunk még nem világos, hogy a "Töf-töf" a konkrét versre utal-e vagy az egész könyvre, mert ha leülünk, akkor Picur szépen kinyitja az első lapnál a könyvet és várakozóan néz rám, hogy akkor most mi van a kiscsibékkel (kikeltek, no worries), meg megette-e a kiskakas a rézgarast és mutatja a saját fején, hogy hogyan kopogott a gazdaasszony seprűje a cicák buksiján. Az utolsó oldalaknál viszont előre szól, hogy "Töf-töf" vagyis a malackás vers jön, készüljek. Készülök, elmesélem, ő meg utána követeli vissza, hogy "Töf-töf". Újra elmesélem és újra és újra, majd egyszer csak megunom (én, ő nem), és elmesélem a Füstgyereket, ami az utolsó vers és ha azt elmeséljük, akkor kész-vége, nincs több versike. Ő boldogan hallgatja a füstgyereket is, csak akkor kámpicsorodik el, amikor bezárom a könyvet, és leoltom a villanyt, ilyenkor összeráncolja az egész arcát (pont mint egy sharpei) és panaszosan elkezd sírni, hogy töf-töf-töf.
