Nagyon nehezen tanulunk, mi szülők.
Már múlt héten rá kellett volna ébrednem, hogy ha Picur saját ebédje helyett inkább a mi póréhagymás-tejszínes-fehérboros mártásban készült csirkénket eszi gerslivel, akkor 1. már kifinomult ízléssel rendelkezik, 2. teljesen jól megtanult rágni. De én ehelyett csak azt észleltem, hogy szereti a gerslit, ami egyébként igaz és így pár nap múlva újra főztem neki gersli-rizottót (az ötletért Grand Pliét illeti köszönet). Aztán Picur betegeskedett és nem igazán volt étvágya, így én a jól bevált húslevessel rukkoltam elő, aminek a levét szívesen megette, egy kis répával.
De itt már legalább leesett az egyik lecke: pürésítve ugyanis nem ette meg a levest, rágni akart. OK. Aztán szombaton kacsamellet sütöttem magunknak á lá Fűszeres Eszter: korianderrel, rozmaringgal, római köménnyel és persze sóval dörzsöltem be a husit, szegfűszeggel tűzdelt almát és körtét raktam be mellé és 120 fokos sütőben három órán át sütöttem, majd lepirítottam. Picur teljes eksztázisba esett, amikor megérezte az illatokat és miközben terítettem, megpróbált egyedül felmászni az etetőszékébe. Gondoltam, miért is ne? Megkínáltam egy kis husival és krumplival. Aztán még kétszer újraszedtem a tányérját.
