Még tartozom egy beszámolóval, hiszen múlt hétvégén elutaztunk Szépalmára, hogy megmutassuk Picurnak a pacikat, az őzikéket és a bú-bú bocikat élőben is. Sajnos, az említett élőlényekről kiderült, hogy nem lehet megrágni őket, így aztán Picur hamar elvesztette érdeklődését irántuk és visszatért a kissé pszichedelikus (kék?!?!) nyuszikájához (lásd a lenti képet). Mondjuk a lovaskocsikázás közben azért feltűnt neki, hogy a dolgok nem a rendes kerékvágásban haladnak, hanem olyan furcsán ügetnek, de szerencsére az Apja karjában teljes biztonságban érezte magát és bátran kurjongatott a lovaknak. Meg a pincéreknek. Meg a kisfiúknak. Meg a szomszédban vacsorázó családnak. Meg a hallban kiakasztott fényképeknek. Egyszóval nagyon jól érezte magát, élvezte, hogy egész hétvégén csak vele foglalkoztunk. Csak vele. Nem gondolkodtunk azon, hogy még mit kellene dolgozni, mikor kell kiteregetni, mit kell a boltból hozni, mikor kell reggel kelni... csak az érdekelt mindenkit, hogy vajon Mehemed hányféle tehenet tud megszámolni (hármat, ha valakit érdekel). Mint minden baba, Picur is hihetetlen empátiával bír, teljesen ránk hangolódott, élvezte a figyelmet és a törődést, sokat kacagott, magyarázott és gurgulázott végig. Maczkót teljesen elbűvölte, büszkén hozta-vitte a lányt, akinek meg rögtön a keze-lába járt, ha csak ránézett az apja :-)
