Egyébként meg beteg szegénykém, délelőtt még csak elvan valahogy (bár elég sokatmondó, hogy csöndesen játszik a járókában, semmi dumálás vagy követelőzés), Nagyapjának még örülni is bír. Délután viszont már csak kézben marad meg, szerencsére kaptunk Mei Tait Karácsonyra, abban felkötöm magamra, onnan kuksol kifele, néha beszunnyad, néha énekelget (élvezi, ahogy csúszkál a hangja a lépések hatására), néha meg rámszól, hogy most már menjünk tovább a lakásban, unja a kilátást. Csak akkor éled fel, ha este hazaér Maczkó, neki sikongva örül, majd kiugrik az ölemből :-) De azért nyűgös, mindenen besértődik, de ténlyeg, elég, ha csúnyán néz rá a Maki Majom vagy túl messze kerül a kishajó, és jönnek máris a krokodil-könnyek. Ma este már háromszor felriadt, felváltva altatjuk vissza és sajnáljuk nagyon, dehát ez van.