Az első karácsonyi élményekről erős belső késztetés hatására* fogok beszámolni, hiszen a Picur megismerte a Karácsonyfát, a kacsasültet, a Szörnyű Zsiráfot és a modern költészetet, igaz nem ebben a sorrendben.
A Karácsony már novemberben elkezdődött, amikor ajándékvásárlási célzattal megpróbáltam kifürkészni, hogy vajon mi is érdekel egy hathónapost. Sajnos, ízletes kiscsizmája már van, Fáncsiból egy is elég, tükörben ülő babát pedig nem árulnak a boltokban (főleg olyan szépet nem mint amilyen nekünk van otthon :-). Egyik Nagymama persze beelőzött és vett tuti rongybabát, akivel lehet beszélgetni, meg lehet rágni és püfölni is, Másik Nagymama meg rácsapott az egyetlen épkézláb ötletemre és vett gyorsan két bábot (kocsiban nagyon jól jön a kukucsoláshoz!), azt meg tudtam, hogy mindenkitől kapunk majd mindenféle műanyagzenélőizét, szóval én maradtam tanácstalan. A biztonság kedvéért beszereztem egy zenélő-guruló zsiráfot, de éreztem, hogy ez nem az igazi. Végül 22-én megvilágosodtam, mert már muszáj volt, beszabadultam egy lemezboltba, fogtam egy jóképű szakértőnek tűnő eladót és megkértem, hogy mutassa meg a gyerekzene szekciót, különös tekintettel a minőségi gyerekzenékre. Igazából meg sem lepődtem, amikor a kezembe nyomott egy Kaláka lemezt... úgyhogy pontosítottam és megkértem, hogy mutasson kortárs+magyar+minőségi gyereklemezeket. Így kapott Picur végül egy újabb Szalóki Ági lemezt (of course), egy Mistrál lemezt és egy Gryllus Vilmost.
Ja, meg egy Kalákát... Madáretető a címe és kortárs magyar költők gyerekversei vannak rajta megzenésítve! Frenetikus!!! A lemez is és a versek is!! A biztonság kedvéért még 22-én este meghallgattam, háromszor is egymás után. Majd 23-án elrohantam egy könyvesboltba és megvettem a „Friss tinta” című kötetet, amiben kortárs költők gyerekversei olvashatók és szintén zseniális. Tiszta jó, hogy van gyerekem!
24-én már ketten örültünk Maczkóval a gyereknek, mert egészen más volt Neki díszíteni a fát, Neki csomagolni az ajándékot és Neki lejátszani a karácsonyi cd-ket. Picur meg élvezte, hogy mindenki a nagyszobában pörög körülötte, el is fáradt és csak a karácsonyi vacsorára ébredt fel. Nagyon gyorsan ráhangolódott az ünnepre és a helyi szokásokra és degeszre ette magát a vacsoránál, hiába, magyar gyerek. Legjobban a nagyi kacsasültje ízlett neki:
Aztán persze rázúdultak a gyerekre az ünnepek, vagyis a rokonok minden mennyiségben, iszonyú hangzavarral, meg az ajándékok, meg a puszikák, meg tündércukimackózások, szóval szerintem alig várta már az átlagos hétköznapokat. Pedig kapott tök jó ajándékokat is, mint például az új autósülést, amit 23-án este nyolckor sikerült megvásárolnunk, tudományos alapon kiválasztva azt, amelyikben rötyög a gyerek :-) Meg kapott rosszul sikerült ajándékokat is mint például zenélő-guruló Zsiráf Szörnyet, aki kisgyerekeket támad meg. Először én sem értettem, hogy miért lesz mindig sírás a vége, ha Picur és a zsiráf egyszerre kerülnek a járókába, de aztán kiderült, hogy a zsiráf egyenlőre magasabb mint Picurkám, ezért ha magához húzza, a zsiráf lefejeli, mire Picur rögtön megsértődik és elkezd bömbölni. A problémamegoldás ugyanis nem az erőssége, ha bármi vélt vagy valós sérelem éri (például nem kap azonnal,de AZONNAL enni, vagy anya kimegy a szobából, esetleg nem éri el Apa papírjait a szőnyegről), akkor visítani kezd, ami két percen belül kétségbeesett sírásba csap át, kivéve, ha nem reagálunk, mert akkor elhallgat és keres mást elfoglaltságot. Például észreveszi a fényeket és kurjongat a Karácsonyfának, eszméletlenül kedves hangon, meg kell ilyenkor zabálni :-) Vagy megfogja a két kis kezével Maczkó arcát és kedvesen mosolyog rá. Vagy megpróbálja kitépni az új autósülése biztonsági övét, széttépni a plüssállatkáját vagy a pelenkáját, esetleg szétverni a nappali parkettáját. El se hiszitek, ugye, hogy mégis milyen Tündérlányt?
*és a kedves blogolvasók hatására, akik az elmúlt két hétben írásban és szóban is megerősítették, hogy várják a beszámolót, mert UGYE LESZ?
