Ugyanis én naivan azt gondoltam, hogy majd milyen jó ötlet lesz fürdetés után, esti alvásidőben leutazni a Balatonra. Hát, Picur nem így gondolta. Nem értette, hogy miért nem mehet a megszokott bölcsőjébe aludni, hogy miért kell a hordozóban jobbra-balra cipelni (azaz levinni a kocsiba), mi ez az egész (utazás) és ha már végre elszunnyadt, akkor minek állunk meg (matricát venni és tankolni). Nemtetszését nem is rejtette véka alá, egy jó ideig hallgattuk Maczkóval a hangos panaszkodást. Megérkezéskor az új ágy sem tetszett neki igazán, de olyan fáradt volt, hogy végül elaludt...

És azóta eszik, alszik, játszik, mosolyog :-) Én ugye attól féltem, hogy az új környezet, az új hely, az új hangok miatt majd egy kicsit feszült lesz, de újból nagyot tévedtem, valószínűleg a jó levegő teszi, de óriásiakat alszik, kipihenten ébred, mosolyog, nagyot eszik, érdeklődve nézi a tájat séta közben, megszerette az apás kenguruzást és megszokta, hogy néha a fülébe ugatnak. A hőség persze megviseli, de nem jobban mint otthon, szóval most örülök :-)

Holnaptól pedig kiderül a többi: én ugyanis azt reméltem, hogy itt majd tudok dolgozni... Ma egyenlőre még csak a nagy alvásig jutottam, dehát emlékszem, a vizsgaidőszakok is így indultak nálam....