Voltam ma bölcsödei szülői értekezleten, jaj, már előre utáltam az egészet, tudjátok, én ebben a szerepben rossz vagyok, nem bírom a sok felesleges információ közül hatékonyan kiválasztani, hogy akkor most mi is a feladatom és mikorra, ráadásul nem ismerem a többi szülőt, szóval nem ülhetek hátra a többiekkel szidni a rendszert, meg egyáltalán. Mindegy, vittem papírt és tollat, ez már több mint ami általában kitelik tőlem.

És hát képzeljétek el, az történt, hogy itt reform-szülői volt, kevesen voltunk (csak a mi csoportunk), körbe ültünk, senki nem diktált, beszélgettünk, ránk is kíváncsiak voltak, tök jó volt mint egy terápiás foglalkozás. Szóval leültünk körbe, a bölcsis néni felszólítására bemutatkoztunk egymásnak (!) majd in-medias-res a bölcsis néni rám nézett és felszólított, hogy mondjam el, hogy "hogyan éltem meg a  beszoktatást?". Hogymivan??? Hogy hogyan éltem meg? Hát hogyan, hát szarul, utáltam az egészet, most is utálom, bűntudatom van, amiért anyu szoktatta be a gyereket és nem én, bűntudatom van, hogy bölcsibe adtam, hiányzik, hogy nincs itthon babám, Pöttöm ráadásul most eszméletlenül vicces és kedves és ezt most a bölcsiben műveli, alig beszél, ezen aggódom, bár nem akarok, nem eszik bent és nehezen kakil (itt jön a még több bűntudat), ráadásul hülye kérdésekkel is vegzálnak, szerintetek? Mondtam, hogy jól, túléljük valahogy. Aztán jött a többi anyuka, akiknek mindenféle komplex érzéseik voltak, meg a gyerekeiket is boncolgatták, meg a szocializációs folyamat előrehaladott állapotáról értekeztek illetve kérdezgettek, míg én azon gondolkoztam, hogy most arról beszélnek-e, hogy gyereknek vannak-e barátai és mivel ez a téma érdekelt, a bölcsödei csoport szociális mintázatának feltérképezése után (fejlesztőpedagógus anyuka, no comment), megkérdeztem, hogy Pöttöm barátkozik-e valakivel. Mondták, hogy igen, ma is alvásidő alatt megpróbált keresztbe feküdni a Matyi ágyán, de a Matyi ezt nem engedte. Én ezzel a válasszal tökéletesen elégedett voltam, de azért említett kisfiú anyukája még kifejtette nekem, hogy a gyerek introvertált és nézelődő típus, aki a kezdeti benyomások feldolgozása alapján dönt a kapcsolatok kiépítéséről, mire én mondtam neki ,hogy az jó, mert akkor nem rúgja le rögtön az ágyáról a gyerekem, csak hosszabb gondolkodás után. Nem értékelte a humorom.

Aztán elmondták, hogy a bölcsibe majd jön  MIkulás és hogy hozzunk kintre melegebb ruhát, ezt felírtam, valami hasznos, de tényleg, majd valaki megkérdezte, hogy lesz-e fotózás Mikuláskor, mármint hivatalos, mert nyolc éve (!!) volt, aminek folyományaként megtárgyalták az elmúlt nyolc év fotózási szokásait és bár elégé hamar kiderült, hogy idén gyereknapkor jön a fotós és majd szólnak, hogy mikor, hogyan és mennyiért lehet fényképet rendelni, ez nem akadályozta meg a fellow-anyukákat abban, hogy megbeszéljék, hogy mennyire jobb volt, amikor Mikuláskor játék közben fotózták a gyerekeket, mert akkor nem félnek a fotóstól, csak a Mikulástól, de a fotó előbb készül, így az nem látszik, vajon gyereknapon látszik-e. 

Aztán egy kicsit nem figyeltem és arra eszméltem fel, hogy az óvodai felvételről beszélgetünk, ami hasznos, mert nálunk is kérdéses, hogy jövőre október közepén átvigyük-e a gyereket az óvodába (új, már összeszokott csoportba nem jó DE ha egyedül marad nagylány a bölcsibe az se jó), mondjuk erről végül nem tudtam meg semmit, viszont kiderült, hogy ma már az iskolákba csupa 7 éves kezdi az elsőt, akik már olvasnak és számolnak és ez gáz, mert aki betöltötte a hatot, annak jobb a suliban, bár a nyári gyerekeknél ez azért kérdéses, főleg, hogy mindenki majd egy évvel idősebb náluk. Meg az is kiderült, hogy a Kodályban jövőre és utána is jó tanárnő jön, meg az Áldás zseniális/versenyistálló, meg a francia suli drága, meg aki nem tudja elkapni a labdát elsős korában, az majd megtanulja. 

Aztán én még megkérdeztem, hogy nem lehetne-e minden héten legalább egyszer tészta ebédre (a gyerek azt megeszi), de nem lehet, szóval arra jutottam, hogy ezentúl inkább járok pszichológushoz szülői helyett, ott legalább azt kapom, amire számítok, bakker.

Ui.: Na, ez az iskola téma, ez nagyon gáz, a hétvégén voltam ovis születésnapon, ahol ez volt a téma és hajmeresztő, hogy milyen iskolák/szülők/nevelési módszerek/tandíjak vannak, nem tudom, hogy mikor fogom átgondolni, lehet, hogy soha és marad az intuitív döntés, hogy a drámatagozat, az jó lesz Picurnak és Pöttömnek is.