Azt hiszem, hogy úgy kezdődött, hogy megnéztük a hétvégén a Télapu című filmet a lányokkal, ami végre megadta az élet nagy kérdésére a választ: azért viselkedik mindenki olyan furán Mikulás ügyben, mert nem hisznek benne! Pedig van! Pöttömöt mondjuk nem hatotta meg annyira a dolog (akkor), de Picur láthatóan megnyugodott, hogy Mikulás van és el is jön majd, mert ő hisz benne, tehát neki hoz ajándékot.
Méghozzá ma hozza az ajándékokat. Erről mind a két lányom a vonatkozó oktatási intézményben értesült és vérmérséklete szerint regaált rá. Picur rögtön aggódni kezdett, elsősorban nem is maga miatt, hanem a két kis (fiú)barátja miatt, akik "hogy megmondjam az igazat, Anya, hát elég csintalanok. De nem rosszak! Szerinted a Mikulás ezt tudja?" Mondtam, hogy persze, de sajnos nem sikerült meggyőznöm, mert ő tisztán emlékszik, hogy egyszer régen, 2-3 éve ők is kaptak Pöttömmel mirgácsot© a Mikulástól, ami teljesen igazságtalan volt, mert nem is voltak rosszak, kicsit sem. A Mikulás (és saját lelkiismeretem) védelmében felidéztem, hogy esetleg azzal lehetett probléma, hogy abban az évben ő is megharapta a húgát és a húga is több ízben megharapta őt, ami azért, valljuk be, nem kifejezetten jógyerekes cselekedet volt. Legnagyobb meglepetésemre azonban Picur lehurrogott, ugyanis szerinte nem az lehetett a gond ("Á, Anya, nem hiszem, hogy az érdekelte a Mikulást!"), inkább arra tippel, hogy ő abban az évben eltört egy hűtőmágnest és azért jött a mirgács, pedig az véletlen volt és hogyhogy ezt nem tudta a Mikulás?¹
Sajnos, nem volt időm elidőzni a gyermeki lélek eme rejtelmeiben és a rosszaságok súlyozásának gyakorlatában, ugyanis rögtön áttértünk egy másik aggasztó jelenségre, miszerint a felnőttek nem hisznek a Mikulásban. Megnyugtattam, hogy én hiszek, tehát eséllyel pályázom ajándékra, Picur pedig megnyugtatott, hogy Maczkó tuti biztosan hisz a Mikulásban, ő, Picur ebben tökéletesen biztos. "Tudod, honnan tudom, Anya? Onnan, hogy Apa hisz a húsvéti nyusziban, mert emlékszem, hogy Húsvétkor tojt neki ajándékot. És az nem lehet, hogy az egyikben hiszel a másikban meg nem!!! Hát most vagy van varázslat vagy nincs, nem?" De, persze, csak bólogatni tudtam.
Mondjuk az ajtókilincsre felakasztott Mikulásról nem hitte el, hogy varázslattal került oda, szerinte a szomszédoktól kaptuk, szeretetből, de készségesen kooperált, amikor én a "Nohát, a Mikulás már közel jár!" történetet vezettem elő, mert ő is látta, hogy Pöttöm számára ez most létfontosságú. Ugyanis az óvodában kiderült, hogy ma jön a Mikulás és hoz a jó gyerekeknek ajándékot. De csak a jóknak. Van ugyanis egy nagy könyve, amiben minden gyerek fel van írva és az is, hogy ki volt jó és ki nem. A madarak szerint, akik elcsicseregték ezt a Mikulásnak. Pöttöm számára ez már egyértelműen túl sok sokismeretlenes egyenlet, hiszen egyáltalán ki bízik meg a madarakban? Pöttöm nem, különösen azért nem, mert ő maga sem egészen biztos abban, hogy ő jó volt. Vagyis, hogy jónak számít-e?
Ez a kérdés elég hosszan lekötötte ma este a csajokat és eszméletlen volt látni, hogy mennyire máshogy fogták fel. Pöttöm számára nincs túl sok kecmec a világban, valaki vagy jó vagy nem, ráadásul a kritikai érzéke is fejlett és nem igazán keres úgy általában sem kibúvókat, kerülőutakat, tehát most is bátran szembenézett azzal a lehetőséggel, hogy ő esetleg nem volt jó. Bármilyen hihetletlen legyen is ez. Picur ezzel szemben nem tudta elfogadni ezt a lehetőséget, ezért buzgón kutatta az alternatív értelmezési lehetőségeket, az abszolút helyett a relatívot a világban, aminek eredményeképpen arra a vitathatatlan igazásgra jutott, hogy
"Hát, nem az a kérdés, hogy jók voltunk-e, hanem az, hogy a Mikulás MI ALAPJÁN dönt."
© by Picur
¹Néha egyébként nagyon ijjesztő, hogy mit és hogyan értelmeznek a gyerekek, Picuron látszott, hogy a virgács-kérdés komoly mentális kihívás elé állította, ugyanis az, hogy ő esetleg rossz gyerek egész egyszerűen nem elfogadható gondolat a számára. A kognitiív disszonancia pedig ronda dolog, senki sem szereti, csakhát ebben az esetben a feloldása sem olyan egyszerű, ugyanis a "Mikulás is tévedhet" verzió is elég rombolóan hat az álomvilágára. Marad tehát az értetlenség, azzal a halvány reménnyel, hogy talán a jó gyerekek is kapnak aranymirgácsot (mondjuk akkor meg azt miért nem hozott minden évben?).
