Pöttöm hosszas küzdelem után átkerült egy másik óvodai csoportba. Ahol 28 gyerek közül 20 az ő korosztálya. Meg ahol jók az óvó nénik (mind a ketten). Meg ahol jófejek a szülők. Hamar be is illeszkedett, számolgatja a kis kezein naponta a barátait (már ötnél tartunk), jókedvűen megy oviba, bár még emlegeti a régi csoportját, igaz pont a múltkor szembesült vele, hogy a barátai onnan már elmentek suliba. De alapvetően jó neki itt és én már látom/érzem, hogy még jobb lesz idővel. Ezt reméltem.
Amit viszont nem gondoltam, hogy ez nekem milyen szuper jó lesz. Egészen hihetetlen, hogy őrült sok munkám van, állandóan rohanok és lett egy rakás új órám és új feladatom és nem tűntek el a régiek és mégis az a gyomorszoríró idegesség eltűnt, mert jó helyen vannak mind a ketten. A többi meg úgyis csak munka.
