- Picurkám, megyünk a játszótérre, hozd a kulacsod, kérlek! Pöttömnek már raktam el vizet.
- Jó! - mondja és molyol tovább. Elég sokáig, ezért biztos, ami biztos, egy tíz perc múlva, amikor indul, még elkiáltom magam, hogy "KULACS!!!"
Lemegyünk, elindulunk az óvodába Pöttömért és én elkérem a kulacsát, hogy berakjam a táskába. Az üres kulacsát. Mert vizet nem rakott bele.
- Anya, dehát te csak azt mondtad, hogy hozzam a kulacsom! - mondja enyhén felháborodva, nagy kék szemeit kerekítve.
Nálunk már mindenki (többé-kevésbé) egyedül zuhanyzik, én ilyenkor a hajcsár szerepét töltöm be. Most Picur áll a zuhany alatt, ereszti magára a vizet már vagy öt perce, amikor bemegyek és megkérdezem:
- Picur, leszappanozkodtál már?
- ÉN? - kérdezi meglepődve majd elgondolkozik egy kicsit - Igen! .... Ja, nem, még nem.
Rendet rakok az erkélyen, leszedem az elhervadt virágokat is és ezzel elég nagy koszt csinálok, nemcsak nálunk, hanem alattunk, a kerti úton is. Ezért leküldöm Picurt, hogy seperjen össze az erkély alatt. Szívesen segít, szó nélkül indul, lent van vagy 15 percig és mikor visszajön, elrak a helyére mindent. Büszke vagyok, nagyon.
Egészen addig, amíg elindulunk. És meglátom az erkély alatti úton a virágszirmokat. Nem sokat, de nem is keveset, elszórva szerteszét hevernek az úton, a nagy kupacok (amik tőlünk egybe estek le) eltűntek, de azért én ezt nem hívnám tisztának.
- Picur, hát nem söpörtél össze?
- DE!!!
- Akkor az a sok virágszirom ott mi? Azokat hogy hagytad ott?
Elgondolkodva nézegeti az utat és a szirmokat, majd megszólal:
- Anya, azok szerintem János bácsiék szirmai, már ott voltak előtte is, nem mi szórtuk le őket.
??????? Rohadt nagy munka lehetett seprés közben gondosan kikerülni őket...
(És csak a rend kedvéért: miután hazajöttünk Pöttömmel, visszaküldtem őket, hogy MINDENT seperjenek össze.)
