Talán jó lesz.
Jövünk le a buszmegállótól, a hosszú lépcsőn, a kezemben két roller, egy iskolatáska, egy tornacucc és a saját táskám. Előttem rohan Pöttöm, utána Picur, leérnek a lépcső aljára, ahol nincs járda, szinte egyenes az úttestre kell kilépni, a vér megfagy ereimben, de Picur gyors és automatikusan nyúl Pöttöm keze után, határozottan megfogja és ott tartja a lépcső alján. A Kicsi teljes bizalommal néz fel rá, "Te fogsz nekem körülnézni?" - kérdezi és várja a zöld jelzést az átkeléshez, a Nagy csak rázza a fejét, pont úgy próbál úrrá lenni a hirtelen jött ijjedtségén mint ahogy én szoktam, majd lemosolyog a Kicsire és azt mondja, "Nem, Anya.".
