Picur rájött, hogy mivel minden betűt megtanultak, ő tud olvasni, azaz TUD OLVASNI, aminek egyenes következményeként olvas. Állandóan olvas. Az utcán, a kocsiban, a közértben, a villamoson és persze itthon is. Tegnap este már a kezébe adtam egy kezdő olvasóknak kitalált könyvet (sok rajz, kevés szöveg, nagy betűk, de már izgalmas történet) és azt hiszem, hogy itt vesztettem el a gyereket, ugyanis ma este a könyvet a kezében tartva, olvasás közben botorkált ki fürdőszobába és utána az ágyban eljátszotta a nekem kísértetiesen ismerős, "Csak még ezt az oldalt szeretném befejezni!"* drámát. Ja, mert este már inkább egyedül olvasott és nem kért mesét.
* Ez nálunk sok-sok évig a családi esti rutin része volt, hogy anyu rám szólt ,hogy feküdjek le, én meg válaszoltam, hogy jó csak ezt az oldalt/fejezetet elolvasom, amire ő bólintott és visszatért a könyvéhez (ő is minden este a saját ágyában olvasott, amíg én olvastam), majd mind a ketten belefelejtkeztünk az olvasásba, míg kb. két fejezettel később újra jött, hogy feküdjek le, amit szerencsésebb napokon még egyszer el lehetett halasztani, mígnem nagyon begurult és elvette a könyvet. Ezek után talán nem meglepő, hogy az egyik kedvenc karácsonyi tradícióm a "még 24-én este kiolvassuk az egyik ajándékkönyvet" és a nyári szünet kihagyhatatlan része a hajnalig olvasok (de konkrétan addig, amíg a nap felkel).
