Ma felforrt az agyvizem. De lassan, pont úgy mint a víz, először csak kicsit bosszankodtam, aztán ahogy telt az idő, sikerült felhergelnem magam forráspontig. Nem bírom ugyanis az idiótákat, viszont nagyon bírom a gyerekeimet, így aztán a lehető legrosszabb konfiguráció, amikor a gyerekeimmel idióták az emberek.
Van nekünk ugye ez az új ovink. Önkritikával kezdem: ez az új ovi bármilyen lenne is, iszonyú hátránnyal indulna, mert ugye volt nekünk a régi ovink, ami ugye Az Óvoda volt, Az Óvó Nénivel és Az Ovis Barátokkal, egyetlen és utolérhetetlen. Ráadásul még az emlékek is megszépítik, persze, de nemcsak az emlékek, hanem az olyan ovis találkozók mint a tegnapi, ahol például kiderült, hogy a kis ovis baráti csoport így sok-sok hónap után is pont ugyanott bírja folytatni a játékot mintha csak tegnap hagyták volna abba, elképesztő. Szóval van ez az ősi, alapélményünk az óvodáról*.
Aztán ehhez képest van ez az új ovi, ami... szar. Mert nem úgy néz ki, mert nem odafigyelve vezetik, mert kiabál az óvó néni benne, mert vegyes csoportban van Pöttöm, mert a kézműves munkáik színvonala vagyis inkább kreatív tartalma erősen konvergál a nullához. És persze van benne Pöttöm, aki bátor és ügyes és talpraesett és kivívta a helyét a nagyok között, és beverekedte magát a nagyok tornaórájára (egyetlen kicsiként mint utóbb kiderült) és részt vesz minden nagyok feladatában és hajlandó volt megszeretni tolerálni a kiabálós óvó nénit is. Mert egy fasza kis csaj, na.
De azzal még ő se tudott megbirkózni, ami a kezdet-kezdetétől tudható volt, miszerint őt szeptembertől berakták egy ún. vegyes csoportba, ami egyáltalán nem volt vegyes, csak az évvesztes-visszatartott gyerekek mellett felszabadult helyek kihasználására feltöltött csoport. Érted, a LEGIDŐSEBB ovisok mellé berakott LEGKISEBB ovisok csoportja volt. Ahonnan most elballagnak a nagyok. És marad a hét kicsi. Akik között már eleve Pöttöm a legidősebb. És bejönnek hozzájuk a legeslegeslegeslegkisebbek. Akik kb két évvel lesznek kisebbek mondjuk Pöttömnél. Az most akkor hogy lesz? Az iskolafelkészítés hogy lesz (majd)? A kreatív délután hogy lesz? Tornaórán kihez igazítják a feladatokat? És egyáltalán?
Ok, én tanultam jövőkutatást, de talán ilyen előképzettség nélkül is képes lettem volna egy évre előre tervezni a csoportok beosztásánál. Erre elég jó bizonyíték az, hogy én a fenti kérdéseket még augusztusban felvetettem az óvoda vezetőjének, aki nagyon készségesen elmondta, hogy a gyereket ne féltsem, mert a nagyok között nagyon jó lesz neki. Ok, de mi lesz vele majd a kicsik között? Hát, anyuka, nekünk gyakorlatunk van a vegyes csoportokban. Jó, ezt nem vitatom, de basszus, ez nem vegyes csoport, csak úgy összeöntött! Anyuka túl sokat aggódik és túlgondolja, mert anyuka mindig jobban tudja mint az óvó pedagógus.
Aki most ébred rá, hogy basszus, ez így nem lesz jó. Ezt a csoportot így nem igazán lehet vinni, szóval menjek be egy elbeszélgetésre és vitassuk meg, hogy a gyereket mégis egy másik csoportba kellene rakni, hogy ne legyen ennyi kicsi között. Szóval menjen át a szomszéd csoportba szeptembertől.
És kvázi váltson óvodát harmadszorra is. Na, jó csoportot. Hogy újra szerezhessen új barátokat. Meg tanuljon meg új óvó néniket. Esetleg akár kaphasson új jelet is. Mert ők jót akarnak a gyereknek és az érdekeit nézik.
Egyetlenegy óriási szerencséjük van: az, hogy ma nem én vittem a gyereket óvodába, hanem Maczkó. Aki nagyon nyugodtan és kedvesen felhívott, megkért rá, hogy ne húzzam fel magam azon, amit most elmesél. Illetve ha felhúznám magam, akkor este kiabáljak nyugodtan vele. Meg beszéljük meg/át ahányszor gondolom. Hogy utána nyugodtan menjek be holnap az oviba beszélgetni a SOK HÜLYE, IDIÓTA SEGGFEJJEL.
Szerintetek?
És nem, nem visszük máshova. Mert a többi opció se jobb vagy ha jobb, hát nincs udvara vagy ha van udvara, akkor tele van problémás gyerekkel vagy ugyanez a vezetőnője és nem veszik át oda.
És nem, igyekszem majd nem ordítani. Leginkább azért, mert a javasolt csoportban tündéri óvó nénik vannak, Pöttöm ismeri és szereti őket és talán még jobb is lesz neki ott. És mert egy fasza kis csaj és megoldja, és megbarátkozik és megérti és elfogadja és kiharcolja. És én csak remélni merem, hogy erősebb lesz tőle.
*Picurral. Pöttöm csoportja már ott sem így működött, sőt, ezért is hoztuk el.
