Én egyke vagyok. Ezt már mondtam, tudom. De teljesen egyke, mármint úgy értve, hogy nem volt testvérem sohasem. Most viszont van két lányom. Akik testvérek. És akiket egyformán ugyanabban a családban nevelünk, nagyjából azonos irányelvek mellett. Bár ezt valószínűleg senki sem hinné el nekünk.
Picur csöndes, álmodozó, megfigyelő és hisztis. Érdeklődve szemléli a gyerekeket a vízben, egészen közel meg hozzájuk, befurakszik a személyes terükbe, mosolyog és bátran próbál a háromszavas szókincsével angolul kommunikálni. A német és horvát gyerekekkel. Egyébként sikeresen, a fogócska elég univerzális játék, azt minden nyelven érti mindenki, hogy "Megvagy!".
Pöttöm gyanakvóbb és talpraesettebb. Fenyegető tekintettel rohan a lift felé, elijesztve a német és horvát gyerekeket, mert ő akarja megnyomni a gombot. Ő a legkisebb, mégis befurakszik az első sorba, majd vicces arcokat vág, ha valaki csúnyán néz rá, egy kis bohócra pedig senki se haragszik. "Upsz!" - mondja, miután fellökött egy gyereket és bocsánatkérő tekintettel, színpadiasan megvonja a vállát, ez is univerzális, a némafilmek korában sztár lenne belőle.
Picur a reggelinél körülnéz, elgondolkozik, majd óvatosan kivesz néhány croissant a kosárból, leül és akkurátusan megeszi azokat, minden falatot egyenként megvajazva. Pöttöm határozott léptekkel a kenyérkosárhoz megy, kiveszi a csücskét, leül és megeszi. "Ne nézzük meg, mi van még?" - kérdezem. "Nem, én ezt szeretem. Magában."
"Menj le egyedül!" - hangzik a közös válaszunk valami kérésre, mind a kettőjüknek, igaz különböző időpontban. Picur elkeseredik, el is sírja magát, "nem akarok egyedül menni, gyere velem, kérlek" - bőgi. Pöttöm viszont felháborodik: "Egyedül menjek? Azt akarod, hogy elessek?" - kérdezi vádló hangon, szemöldökét összehúzva.
"Miért néz ez bennünket?" - kérdezi Pöttöm rosszallóan tőlem a liftben, ahol egy kisfiú valóban minket bámul. "Biztosan szeretne barátkozni" - válaszolom örök optimistán, mire Pöttöm csak forgatja a szemét (nem tudom, hogy rám vagy a kisfiúra, valószínűleg mind a kettőnkre, hiszen ez nem megy ilyen egyszerűen, Pöttöm barátságáért meg kell küzdeni). Picur viszont mást válaszol: "Vagy az érdekli, hogy milyen nyelvet beszélünk." - és basszus, neki lehet igaza, tényleg azóta bámul minket, mióta megszólaltunk, egy nemzetközi közegben a magyarok mindig csodabogarak.
Picur egy vizipók, Pöttöm nem mer a víz alá bukni, Picur esetlenül fut, Pöttöm simán atletizálhatna, Picur az első sorban táncol és az animátor lány minden lépését követi, Pöttöm riszál, ahogy neki tetszik, nem érdekli a koreográfia egyáltalán, Picur imádja az állatokat (kivéve a cápákat), Pöttöm fél a kutyáktól (de a cápáktól saját bevallása szerint egyáltalán nem!), Picur szép történeteket mesél, Pöttöm kiválóan old meg logikai feladatokat... és mind a kettő tökéletes, az enyém!
