Emberismeret

Megjött a tavasz (meg a nyár), kint kertészkedünk az előkertben, Maczkó a füvet nyírja, én az orgonabokrot metszem, Picur nagy sóhajtozva gereblyézik, Pöttöm meg a levágott füvet tuszkolja az óriási komposztos zsákba. Picur nyavalyog, nem megy neki, nagy a gereblye, sok a fű, nagy a bucka, süt a nap, míg végül a szomszéd bácsink megsajnálja és elhívja, hogy "segítsen neki" összetekerni a friss fű körül kifeszített fonalat. Picur örömmel megy, nagyon odafigyelve teker az elkövetkező negyven percben. Ezalatt Pöttöm behordja a levágott orgonaágak nagy részét, megpróbálja összetörni őket, összeszedi és bezsákolja a levágott füvet, teljes erőbedobással dolgozik és láthatóan élvezi. Szomszéd bácsink meg is kérdezi: "Pöttömke, Te kertész leszel, ha nagy leszel?". Pöttöm elgondolkozik a válaszon, "lehet" mondja és zsákol tovább. "Én nem leszek kertész, az biztos!" - tisztázza Picur gyorsan, mire a Kicsi, nyakig a zsákba, egy kissé morcosan, az orra alá dörmögi, hogy: "Picur ha nagy lesz, hercegnő lesz".