Első szülői értekezleten voltam az iskolában. A saját volt iskolámban. Ahol még ugyanaz az igazgató. Huh...
Összeszartam magam rendesen Össze kell kapnom magam rendesen. Ugyanis reggel 7.50-ig kell beérni, addig áll kint (minden áldott nap) az iskola előtt az Igazgató Úr és köszönti a szülőket és gyerekeket. Akiket a szülők nem "csak úgy kidobnak a kapu előtt a kocsiból, utánuk hajítva a tornazsákot", hanem elkísérnek a kapuig és rendesen elköszönnek tőle. Persze csak miután köszöntek az Igazgatónak is, a két kötelezően választható köszöntés közül az egyikkel: "Csókolom!" vagy "Jó reggelt kívánok!". Ugyanis a "Jó reggelt!" az nem köszönés, hanem max. időjárásjelentés. Ezek után be lehet menni a portáig. Ott a gyerek jobbra el, a szülő meg indul dolgozni. És nem jön vissza napközben, mert semmit sem lehet a gyerek után beküldeni a suliba, hiába maradt otthon a felszerelés* vagy az uzsonna. Ha otthon maradt, akkor majd jön a következmény, kivéve az uzsonnánál, mert azt kerítenek az éhes gyereknek. Éhesen ugyanis nem lehet tanulni, márpedig ide csupa okos, tehetséges gyerek jön, ezért ne is aggódjunk a gyerek ún. teljesítményén alsó tagozatban vagy a jegyein. Egyedül a magatartás jegyet nézzük meg, mert azt igazából a szülő kapja, nem a gyerek.
Persze azért figyelni kell, meg tanulni a gyerekkel, a szülő feladata elengedhetetlen: szeretni kell a gyereket és meghallgatni és bátorítani és tanulni vele. Otthon. Az iskola ugyanis a pedagógus szakterülete, így bár meg lehet beszélni mindenfélét a tanárokkal, módszertani tanácsokat az oktatásra vonatkozóan nem várnak, illetve nagyobb reformokat sem tartanak szükségesnek. Így aztán nincs se papírgyűjtés, se italautomata, se iskolabüfé. És nem is lesz. De azért az iskolát ne képzeljük valami szigorú kolostornak, mert például egyenruha nincs. Csak ne öltözön a gyerek feltűnően, neonszínekbe vagy úgy mintha a strandra készülne és minden rendben lesz. Ha meg mégis gond van, akkor nyugodtan keressük meg a pedagógust vagy az igazgatót. Ha egyszerű a probléma, írhatunk is, A4-es papíron, ugyanis nem papírfecniken üzengetünk egymásnak. Vagy be is mehetünk bármikor. Nem is beszélve a reggeli találkozókról az iskolakapuban.** Amiket ő már nagyon vár, hát ja, én is...
Aztán kiderült, hogy Picur a vágyott osztályba került, fiatal osztályfőnökkel + öreg róka, tök jó fej matematika tanár nénivel, aki egyenlőre minden szülőin és fogadón és programon ott lesz. Augusztusban is, amikor megyünk családi piknikre a Gellérthegyre. Nagyon szimpatikusak mind a ketten, igyekszem azért sem neheztelni rájuk, hogy elvárják, hogy a betűkészlet minden egyes betűjére írjam rá Picur nevét/monogramját. Ez egyébként is olyan apa-feladatnak hangzik, nem? Meg szülőkkel is haverkodtam, konkrétan egy anyukával, aki mellettem ült a padban :-) és ugyanúgy be volt tojva mint én, hogy nem a megfelelő logikai készletet veszi majd meg a gyereknek. Mondjuk már most látom, hogy van olyan anyuka, aki kiemelte, hogy a piknikre ő MINDIG többféle süteményt süt otthon, mert ugye vannak az ilyen, meg olyan allergiás gyerekek és ő MINDENKIRE gondol, de szerencsére a másik oldalamon egy nagyon vagány apuka volt, aki rögtön jelezte, hogy hű, ez tök jó, de akkor tisztázzuk már, hogy van-e egyáltalán bármilyen allergiás gyerek a csoportban, hogy ez ne legyen gond és nem volt. Mármint allergiás. Szerintem ez tök jó hír, de hiperaktív anyuka nem tűnt boldognak. Ezért megkérdezte, hogy lesz-e szülői munkaközösség. Az osztályfőnök meg mondta, hogy hogyne lenne és körbemutatott az osztályon, hogy itt ülünk ni, nem kell ezt túlbonyolítani, de ha akarja, akkor kezelje a levlistánkat. Persze akarta, készülök is a végtelenített spam folyamra.
De előtte még készülök a nyárra, van pár hónapom arra, hogy összekapjam magam és rendezett, strukturált anyukává fejlődjek***. Ami rám is férne, de tényleg, mert én ma este megvilágosodtam, hogy honnan is hoztam azt a szuper jó munkamorált, fegyelmet és koncentrációt, amivel végig csináltam a gimit és az egyetemet. A suliból és otthonról. A suli része úgy tűnik, hogy most is megvan....
*A felszerelés egyébként a szülő dolga, neki kell megtanítania a gyereket arra, hogy átgondoltan és szisztematikusan készüljön a másnapra, ez a suli szerint az első négy év feladata, annyi idő kell, amíg ezt átveszi a gyerek, az átgondolt és szisztematikus felnőttől. Javasolom Maczkónak, hogy húzzunk és akié a rövidebb gyufa, az lesz az átgondolt és szisztematikus szülő, az, aki nem késik soha és Jó reggelt kívánokkal köszön.
** Ez többször is előkerült, így én már az első szülőin, délután ötkor azon izgultam, hogy elkéstem-e., pedig tudtam, hogy nem. Valószínűleg a többiek is, ugyanis, amikor 16.55-kor megérkeztem, már a szülők 90% ott volt (szinte leghátul volt csak hely) és azt az egy szegény apukát, aki késett, meg is említette az Igazgató, ugyanis a szülőire a meghívót ő írta és ha jól emlékszik öt órát írt és nem azt, hogy a "szülői öt óra körül kezdődik".
***Nem, ez nem álszerénység, inkább tapasztalat, mondjuk egészen friss, ma reggeli, amikor az ébredés után 15 percig tart bootolni a rendszert ("Milyen nap is van ma?), újabb tíz perc és egy kávé, amíg kitalálom, hogy ez mit is jelent ("Milyen különórája van és kinek?") és jobb esetben egy újabb kávé, amikor a többi információ is betöltődik ("Basszus, Pöttöm ágyneműjét be kell vinni!" .... "Bakker és még ki is kell vasalni előtte!"), aminek eredményeképpen csak egyszer kellett visszafordulnom a néptáncos cipőkért az udvarból...
