Most jelenleg az autó. Az AUTÓ! El se hiszem... pedig az a helyzet, hogy abban a pillanatban, ahogy beszállnak az autóba, kitör a világháború és elkezdik ölni egymást a kis szörnyetegek. Ha van rá okuk, ha nincs. "De megmondtam, hogy NE csámcsogj, mert idegesít!" - ordítja a Nagy. "Nem cámcogok, ne mondjad!" - visít a Kicsi. "Megmondalak, hogy csámcsogsz, csámcsogni nem illik és I-DE-GE-SÍT!!!", "TE idegebesítesz!!!" és így tovább és így tovább. Néha persze van min összeveszni, például ha találnak a hátsó ülésen egy kallodó müzliszeletet, ezt legalább értem, mindenkinek kell, de senki se akar felet enni vagy legalábbis nem akarja, hogy a másik felezze el, így végül addig örjöngenek, amíg leesik a földre és senkié sem lesz. Mert van igazság a Földön.
Legtöbb esetben azonban az égvilágon semmi okuk arra, hogy veszekdjenek, de tényleg, szól a zene, suhan a táj, béke van és nyugalom... egészen addig, míg Picur megfogja Pöttöm ülését. Ez valamiért óriási sértés a Kicsi világában, az autós ülés szorosan a személyes terében van, vagy az identitásának a része vagy a testvérmentes övezet védőfala, fogalmam sincs, mindesetre utálja, ha hozzányúlnak. Ergó (mint annyi minden más, ez is) kiválóan alkalmas Pöttöm felbőszítésére. Tehát Picur megfogja Pöttöm ülését, aki reflexből ordít, hogy "Azonnyal vedd el a kezed, ez az enyém! Nem akajom!!! NEEEEEM!", de mivel Picur csakazértis fogja - "Nem veszem el, nekem itt kényelmes, nem zavarlak téged, csak ide rakom kicsit" - Pöttöm erőszakhoz folyamodik és megpróbálja lefejteni a nővére kezét az ülésről, majd miután ez nem megy, ráüt. "Anyuuu, Pöttöm ráütött a kezemre" - hangzik rögtön a hátsó ülésről, "Nem ütöttem já, itt volt a keze, én csak nem akajtam." - magyarázza a másik és persze csak annyit akar mondani, hogy nem ok nélkül ütött rá, de már késő - "De ráütöttél, miért mondod, hogy nem, éreztem és fááájt!"
"Hagydbékénahugodat, tudodnemszereti, temegneverekedj, averekedésenmoldmegsemmit, ésegyáltalánmitkellordítani" - darálom le szinte reflexből, miközben azon gondolkozom, hogy vajon van-e értelme itt bárminek is és hogy vajon mekkora bunkóság lenne, ha csak egyszerűen hangosabbra venném a zenét. Vagy esetleg vennék egy NYC taxit és behúznám a kis ablakot.
Már a hangszigetelt teherautónál járnak a gondolataim, amikor megérkezünk, kiszállunk és a lányok nevetve futnak a szánkóért, közösen húzzák is fel a leejtőn és látom, hogy Picur gondosan eligazgatja Pöttömöt a szánkón, megnyugatja, hogy nem kell félni, míg Pöttöm szerelmetesen néz rá és azt mondja, hogy "jó, figyejek nadon" és csúszank és húznak és nevetnek és csúsznak és ölelkeznek és angyalkát csinálnak és boldogok....
... és beszállnak a kocsiba és...
"Nem igaz, hogy miért kell rádobni az övemre a táskádat!!! Vidd innen!" - "Nem viszem, ez itt van, ide való!!"
????????
Sose fogom megszokni valószínűleg, hogy ketten vannak, meg testvérek, meg hogy ez mire jó, de most már legalább nem is erőlködöm, csak hangosabbra veszem a zenét.
