Ha még egy celeb/sikeres anyukát meghallok arról nyilatkozni, hogy a siker titka az, hogy megtanulták "okosan beosztani az idejüket", meg a gyerek igazán hatékonnyá és jól szervezetté tette őket, akkor sikítok. Sokáig és hangosan. Bakker, én már szuperhatékonyan osztom be a saját + a nagyszülők életét is, lassan ők kérnek bocsánatot, ha néha orvoshoz mennek (a ráérő nyugdíjasok, ugye). Komolyan, szerintem hat óra alatt, tíz értelmes oldalt írni, szimpla szóközzel, fontos témáról, az extra hatékony. Előtte, utána etetni/itatni/ringatni/lázat csillapítani néha már emberfeletti. Egy támogató férjjel, négy nagyszülővel, óvodával és bölcsödével együtt (kutya, nagyobb betegség, óriási anyagi gondok nélkül). Nem vagyok ezzel egyedül, a környezetemben szinte mindenki ezt csinálja, aki úgy döntött, hogy a karrier és az anyaság összeegyeztethető. Összeegyeztethető egyébként valóban, a titka a flow: csinálni kell, amit éppen kell, megállni nem igazán szabad, ébren van - orrot fújsz, alszik - táblázatot csinálsz, teletubbiest néz - blogot írsz és néha, hirtelen felindulásból felporszivózol. Non-stop, mókuskerékben. Néha megállsz, konstatálod, hogy a gyerekeid okosak és szépek, a férjednek még mindig szép a szeme, a barátaid támogatnak, a családod pedig szeret. Ezt a szép gondolatot vagy két percig is ízlelgeted, mielőtt századszorra is kirakod a dórás kirakót és kiszínezed Vendelt. Nincs is ezzel semmi gond.
Egészen addig, míg egy politikusnő felmegy az észosztó pódiumra és kijelenti, hogy "háromgyerekes anyaként" (egy pont oda), "vidéki nagyszülők" mellett (két pont oda), a" gyerekek egészséges fejlődését" szem előtt tartva (három) is örült, hogy visszamehetett dolgozni, hiszen OKOS SZERVEZÉSSEL mindenre jut idő. Na, ne már!
Nem kell több nő a politikába.
