A múlt héten hirtelen ötlettől (és lehetőségtől) vezérelve elmentünk telelni Ausztriába és - ahogy a szállodai recepcióslány mondta - biztosra mentünk és vittünk magunkkal két nagymamát is. Ez ugye barátok között is azt jelenti, hogy a két gyerekre négy felnőtt jutott ezekben a napokban, vagyis mindenki kipihente magát, feltöltődött és újult erővel néz a hétköznapok elé, vagyis a foglalkoztatható rabszolgák száma megkétszereződött. A gyerekek így kipihenték magukat, feltöltődtek és újult erővel néznek a hétköznapok elé....
Viccen kívül, a telelés* nagyon jól sikerült, délelőtt kirándultunk, délután medencéztünk, élveztük a szálloda kényelmeit (beágyaztak helyettünk minden nap, imádom!) és a játszószobát, Picur felfedezte a büféasztalt ("Anya, ma is én választok vacsorát magamnak egészen?"), Pöttöm pedig azt, hogy ha ugrálunk a jégen, akkor beszakad (csak egy pocsolya volt, no para). Hogy mi volt a legjobb az egészben? Az esti mese: konkrétan amikor a lányok szobájában található dvd lejátszóba beraktuk valamelyik gyerekfilmet, majd mind a négyen bebújtunk a franciaágyba, a paplan alá és együtt megnéztünk azt. Mindenki imádta. Picur ki is fejtette, hogy ezentúl minden télen ("Anya, amikor ovi van, akkor!") menjünk oda, NemMagyarországra és minden nyáron menjünk Ciprusra. Meg Cserkeszőlőre, de az emeletes ágyas Cserkeszőlőre (azaz Gárdonyba, a szerk.). Az úti cél megvolt, de kérdeztem, hogy kit vigyünk? A nagymamákat? Mindenkit? Senkit és menjünk négyen? Kicsit elgondolkozott, majd felcsillanó szemmel közölte:
- Anya, tudod mit, kitaláltam! Csináljunk sormintát! Menjünk először mi, négyen, Apával, aztán a Nagyikkal, aztán a Papápákkal, aztán meg vigyük Barnust és Mesikét is. Jó?
- Mindenkit?
- Igen, mert akkor ha te nem vagy ott és félek, akkor majd az emeletes ágyban alszom Barnuska szobájában és akkor én nem akarom becsukni az ajtót, mert félek, Barnuska meg be akarja csukni az ajtót, mert csak úgy tud aludni és akkor a Mama becsukja az ajtót, de hoz az én ágyam alá egy lámpát, hogy ne féljek és akkor nem félek, szóval lehet olyan is a sormintában, hogy Te nem vagy ott, csak Barnus, a Mama, meg a lámpa.
Aha.
*Mármint az ottlét. Az odaút a rémálmaimban ne jöjjön elő, sötét volt és mi egy hágón vágtunk át, előttem Maczkó a nagy kocsival és a gyerekekkel, én a kicsi kocsival, hólánccal, hóviharban, nézem a táblát, ami szerint 23 fokos lejtő következik, tűkanyarban. A visszaútnál csak hóvihar volt, masszívan.
