Karácsony

Nálunk még Karácsony van, minden nap, délelőtt és délután, ugyanis eljött az Idő: Picur társasjátékokat kapott Karácsonyra. Sokat. Táblásat, kártyásat, számolósat, fejtőröset, egyszemélyeset, kétszemélyeset, sokszemélyeset... így most játszunk, játszunk, játszunk.Jó, hát én inkább vesztek, vesztek, vesztek, mert rájöttem, hogy az a nyerő stratégia, ha az első pár alkalommal észrevétlenül hagyom Picurt nyerni, mert így szívesen játszik, megtanulja a játékot és megszereti, ami alapján később sokkal könnyebben viseli a vereséget, hiszen már tapasztalta, hogy ő is tud nyerni az adott játékban és hogy egyszer fent, egyszer lent. Ha megunom a vesztést, akkor meg kirakózunk, kirakózunk, kirakózunk, Pöttömben ugyanis egy építészmérnök veszett el, tök jó térlátással pakolja össze a képeket, türelmesen próbálgatja a darabokat és láthatóan nagyon-nagyon büszke, ha kirak valamit. Szóval játszunk, a lányok azzal kelnek, hogy "Anya, gyere játszani! Anya, játszol egy kicsit velünk! Anya, megígérted, hogy ma sokat játszunk!", de szerencsére a Karácsony nemcsak a játék, hanem a maradékoteszünkkétnapig és a minéltöbbetmelegítedannáljobb töltöttkáposzta időszaka is, így nem kell sokáig nyavalyogniuk, kérniük. A legnagyobb öröm persze, ha Apa is játszik, ezt főleg Pöttöm szorgalmazza, aki legédesebb mosolyával megkörnyékezi az Apját és kicsi kezével tündérien integetve, a lehető legkedvesebb hangján mondogatja neki, hogy "Gyeje, Apa, gyeje, gyeje, ide, Apa, gyeje!" és Apa jön, nem is nagyon tehet mást. A legkisebb ugyanis szerelmetes korszakát éli, Apa most a minden és azon túl, a dolog odáig fajult, hogy a délutáni alvást együtt abszolválják, Pöttöm ugyanis minden délután menetrendszerűen elkeseredik azon, hogy aludni kell, Maczkó menetrendszerűen megsajnálja, felveti, hogy ő viszi aludni, amitől Pöttöm felderül, fogja a duduját és a kutyáját és elvonul Apjával a gyerekszobába... ahol Maczkó akurátusan megágyaz magának Pöttöm ágya mellett (!), odafekszik (!!), maga mellé veszi és elringatja a Legkisebb Lányát (!!!), majd óvatosan berakja a saját ágyába és kisettenkedik a szobából. Vagy nem, ott marad és alszik vele egész délután. Mi ezeket a békés délutánokat szoktuk Picurral kihasználni csajos programok szervezésére mint például a Zara kifosztása a leárazások kapcsán, kávézés és forrócsokizás, kreatívkodás és születésnapi bulik látogatása. Ilyen vidámak vagyunk ilyenkor, látjátok?

Természetesen Pöttömre is jut saját idő, csak ez még nincs megörökítve, ugyanis ő ezt (a délutáni mega-giga alvásoknak köszönhetően) este kilenc és tizenegy közé ütemezi, amikor én őszintén szólva már kevésbé vagyok lelkes, ilyenkor minden energiámat felemészti a bújócskás-kirakó narrálása, illetve a Micimackó vendégségbe megy Pöttömhöz mesejáték főszerepének eljátszása, ugyanis ilyenkor én vagyok Micimackóval, aki a vendégségben minden muffint brummogva  megeszik és hozzá elképesztően vicces módon kakaót iszik, majd a nagy zabálástól eldől és hortyog, a kiskorúak legnagyobb örömére. Bár ez így leírva biztosan fárasztónak tűnik és az is, de higyjétek el, az amikor Pöttöm gurgulászva dől a rötyögéstől minden fáradtságot megér! Majd lesz kép is erről, ígérem, a Jézuska ugyanis egy új fényképezőgépet is hozott nekem, nekünk, csak még meg kell tanulnom a kezelését.

Sajnos, a legjobb programokat nem tudom megörökíteni, ezekben ugyanis részt veszek, ugymint körtánc az advenit koszorú tiszteletére, ami az első gyertyagyújtást óta kötelező programja lett a vasárnap esténknek: berakjuk a karácsonyi gyerekzenét, megygyújtjuk a gyertyát, lekapcsoljuk a villanyt és kézenfogva táncolunk mind a négyen. Maczkó megpróbálta ugyan magát felmentetni néha olyan érvekkel, hogy ő beteg és lázas, de Pöttöm ezt nem igazán értékelte és legtündéribb mosolyával mindig becsábította Apját is a körbe. Annak, aki most el bírja képzelni, amint mi kézenfogva táncolunk a lányokkal, engedélyezem a hangos röhögést.

Mi is sokat nevetünk magunkon, még többet meg Pöttömön, aki egyértelműen a család bohóca, meg a család zsarnoka is, nem igazán tűri az ellentmondást, hozzáállását jól tükrözi, hogy ma  a nagyonszépenkéréstől eljutott a veszettmódonvisítvarángatásig, amikor észrevette, hogy nővére azon a kisszekrényen ücsörög, ami az ágyuk mellett szokott állni. Ugyanis nem bírja, ha valami nem úgy van, ahogy Lennie Kell és önjelölt rendészként próbálja betartatni velünk a szabályokat több-kevesebb sikerrel. Picur hozzáállását egyébként ugyanolyan jól példázza a fenti eset, amikor is húgát pontleszarva nézte a kisszekrényreől a tévét és a szeme sem rebbent, amikor a Kicsi már vad örjöngés közepette próbálta meg két kézzel letuszkolni őt a szekrényről. Ezeknek az eseteknek általában kétféle kimenete van: az első eset, ha Picur végül megunja a vegzálást és kivárva Pöttöm egyik legvadabb dührohamát hirtelen feláll/elengedi/leszáll/odaadja - "Na, jól van." mondja teljes nyugalommal, míg a Kicsi meglepetésében lendületből hanyatesik. A másik, hogy Picur nem unja meg, hanem zavartalanul folytatja amit eddig csinált, esetleg egy-egy "Jaj, hagyjál már békén!" felkiáltással jelezve, hogy érzékeli ő Pöttöm ellenállását, csak nem veszi figyelembe. Ilyen esetekben a Kicsi általában annyira behergeli magát, hogy lendületből hanyatesik. Ja, és még van egy viszonylag ritka reakció is, amikor Picur elfut Pöttöm elől az áhított tárggyal, Pöttöm persze ilyenkor utánarohan és ... kitaláltátok... általában lendületből hanyatesik.

Mindezek ellenére szerintem nagyon jó testvérek, szeretik és védik egymást, az ünnepekre (és így az egyéb játszótársak hiányára) való tekintettel nagyon sokat játszanak együtt, jókat nevetnek egymás viccein és a legtöbb esetben a legnagyobb egyetértésben csinálják a legnagyobb ökörségeket (a sajtos rudak felaprítása a konyhából kilopott szilikon kuglófformába a nappaliban, a morzsák szőnyegbetaposása mellett; a nyomdázókkal egymás arcának kidekorálása; a szóvszállal az ivósjoghurt egymásra köpködése... a kreativításuk határtalan). A karácsonyi műsort is együtt adták elő, ha megkapom a felvételét, belinkelem nektek. Előzetesnek legyen annyi is elég, hogy végtelenül helyesek voltak a Lányok szerintem...