Együtt fürdenek a kádban, éppen csend van és békesség, nekem eszembe jut, hogy kint felejtettem valamit a szobában, kimegyek és mire visszajövök Pöttöm arcán és vállán nagy vörös foltok éktelenkednek és persze sír...
- Mi történt?
- Fáj! Fáj! - mutatja a Kicsi és fogja a fejét.
- Nem tudom, nem én voltam, nem én voltam, anya, nem én! - mondja a Nagy.
- Dehát történt valami, itt voltatok mind a ketten, mi történt? Picur csak láttad?
- Nem láttam, nem tudom mi történt, nem én voltam Anya, hidd el, tényleg.
- De mégis, hát nem hiszem el, hogy nem vettél észre semmit!
- Nem vettem észre semmit Anya, csak nem én voltam. Ha nem én voltam, nem haragszol?
- Egyenlőre egyáltalán nem haragszom, csak szeretném tudni mi történt, hogy tudjam mi a baj.
- Szerintem lehet, hogy Pöttöm hátra esett a lábamban.
- A lábadban? De hogy a lábadban, ha szembe ülsz vele? És mi az a piros az arcán?
- Nem én voltam, ne haragudj ezért, mert nem én, az szerintem lehet, hogy a lábam volt az arcán.
- Az arcán? De hogy, megrúgtad?
- Nem, nem rúgtam meg. Tuti nem.
- Akkor nem értem. Picur, én ezt most tényleg nem értem, magyarázd már el, hogy hogy esett hátra a lábadba, az arácn egy piros folttal, ha nem rúgtad meg.
- Jó, akkor most hívjuk úgy, hogy megrúgtam feltételesen....
Na, erre mit lépjek? Szeretném leszögezni, hogy 1. a Kicsinek semmi komoly baja nem történt, 2. kifejezetten vigyázok rá, hogy a Nagyot ne hibáztassam, nagyon sokszor, ha mondjuk vegzálja a Kicsit, akkor mind a ketten kikapnak (a Kicsi azért, mert nem hagyja békén a Nagyot, a Nagy meg azért, mert erőszakoskodni nem szabad vagy vica versa). Na, de ilyenkor mi van?
Ja, és persze boldogat!
