Csak, hogy értsétek: Maczkó egyik legkedvesebb gyerekkori élménye az úszásedzésekhez kötődik, mégpedig konkrétan azok végéhez, amikor is mindig kapott egy ischlert anyukájától. Ez elsőre nem tűnik nagy dolognak, de házasságunk öt éve alatt ötvenszer hallottam ezt a sztorit, szóval mély nyomot hagyott.
Na ehhez képest múlt hét szerdán viszem Picurt úszó edzésre, ami előtt mindig megállunk a kis ABC-nél, hogy vegyünk egy kis ellátmányt: sajtos rudat és innivalót. A boltos néni éppen a Halloweenos sütiket pakolta ki, volt ott marcipán tök, szellemes ischler és valami rémséges csokigolyó. Picur szeretne egyet, mondom, jó, választhat egyet úszás utánra. Kiválasztja a szellemes ischlert, boldogan viszi, úszás után rögtön kéri is. Kint a csarnokban majszolgatja a sütit, elgondolkodik és azt mondja:
- Tudod mit, Anya? Én ezentúl mindig ischlert szeretnék úszás után enni!
Azt már nem érti, hogy min nevetek annyira és miért válaszolom, hogy "gondoltam, és a jeled is karácsonyfa mi?"
