Úszásról tartunk hazafelé a kocsiban, mind a ketten kicsit kimerültünk, én az úszás folyamatos promózásától ("Jaj, de vár már edző bácsi, de jó lesz Neked, de ügyes leszel, de vizes leszel"), ő az izgulástól és magától az úszástól. Pirosra vált a lámpa, megállunk, már sötétedik, belátni a lakásokba, legalábbis oda, ahol nincs függöny. Az egyik út melletti lakásban csak félig van behúzva a piros függöny, kicsit szürreálisan néz ki, paprikapiros függöny az őszi napban, éppen ezen gondolkodom, amikor Picur megszólal:
- Nézd, Anya, annak az ablaknak a fele piros!
- Látom Kicsim, nagyon érdekes.
- Anya, miért piros az ablak fele?
- Nem tudom kicsim. Szerinted?
- Én sem tudom Anya. De én azért mindjárt kitalálok valamit.
És tényleg, két perc múlva már jön is egy odarityentett mese a manókról és a piros ablakról, én meg csak ámulok.
