Ami a képen nem látszik: ezerrel mászik a nővére után a játszótéri mászókára, majd amikor utoléri a kötél alagútban- mert mindig utoléri - akkor diszkréten fenéken billenti, hogy siessen már, mert ő mászna..
A stratégiája még mindig a fogd és fuss, legyen az akár játék, akár fogkefe, akár fésű, de legalább edzésben marad a család.
Egyetlen élőlényt tisztel maximálisan: Fáncsit. Óvatosan közelíti, mosolyog, kedvesen simogat, óvatosan hátrál. Majd sikongatva mesél az élményekről.
Minden áldott reggel "köszön" a strandon a jegyszedő néninek: egészen közel odaáll az orra elé és fintorogva vigyorog, amíg a néni el nem mosolyodik és vissza nem köszön.
A büfés nénivel viszont rosszban van: idén egyszer, mondom egyszer kapott már pogácsát A Büféből és ez akkorra élmény volt, hogy ma, amikor felvetettem a pogácsázás lehetőségét, rohant ezerrel. Sorban álltunk, felemeltem és mielőtt megszólaltam volna, ő rendelt: "Tem-tem" - mondta egy óriási mosollyal a büfés néninek, aki rögtön értette és válaszolt: "Elfogyott.". Pöttömnek egy percbe telt felfognia a választ, na, de akkor.. de, akkor kb. összecsődült mindenki strandon, a büfés néni meg úgy elszégyellte magát, hogy felajánlott egy ingyen kiflit. Nem kellett.
Mint ahogy az üdítő helyett a víz sem délután, anya szemüvege helyett a szemüvegtok és a kisruha helyett a sort. Szerencsére egyik sem törékeny, így túlélték a visszautasítást.
Így nézzétek!
Lapzárta után érkezett:
