Szóval, éppen most, amikor nagyon-nagyon-nagyon kellene írnom (pont tegnap volt a határidő), akkor eszembe jutott, hogy nagyon-nagyon-nagy fontos lenne megnézni, hogy nekem pontosan melyik Pöttyös Panna könyvek vannak meg itthon és mi hiányzik és egyáltalán milyen sorrendben következnek ezek egymás után. Ezt kiderítettem (nekem például gyerekként nem volt világos, hogy az első pár kötet Pöttyös Panniról szól, majd utána a sorozat átvált Pöttyös Panni kislányára, akit szintén Pöttyös Panninak hívnak!?!? Ti ezt tudtátok?). De eszembe jutott, hogy még az is lehet, hogy nincs meg az összes Janikovszky Éva könyv sem és hát lehet, így élni, ne adj Isten, gyereket nevelni? Na, ugye! Szóval, ezeket is összeírtam. Most indulhat az antikváriumi vadászat!!
De ha már a könyveknél tartottam, akkor egy kicsit olvasgattam a gyerekkönyvekről általában és rájöttem, hogy a pár száz kötetes gyermek könyvtárunkból hiányzik néhány igazán fontos, kortárs darab.
- nincsenek meg például a Panka és Csiribi sorozat kötetei, illetve csak a Tündérnaptár található meg a polcon. Ezt már nagyon régen megvettem, de Picur nem igazán volt vevő rá, mert ezek már igazi mesék, kevés (de nagyon szép!) rajzzal, viszonylag bonyolult történettel és jó humorral, szóval ide már kell a figyelem. De aztán a Keresztfiam egy Panka és Csiribi könyvet kért névnapjára, amit persze Picur is rögtön el akart olvasni és nagyon tetszett neki. Erről eszembe jutott, hogy Nyuszifül anyukája még régen elhozott nekem egy hangoskönyvet a sorozatból, azzal az ajánlással, hogy ők ezt hallgatják utazás közben és Nyuszifül imádja. Gyorsan levittem én is a kocsiba és tényleg, Picur imádja! Szóval jöhetne a többi kötet is.
- van egy gyönyörű mesekönyv, Maja tizenkét babája, amit abszolút Picurnak találtak ki: légies, finom, varázslatos babákról szóló könyv, eddig minden ismerős dicsérte, csak én féltem tőle, mert Finy Petra nem nagy kedvencem. De az illusztrációk meggyőztek, ez lesz a következő beszerzésünk.
- Szegedi Katalin illusztrátor nyomán valami emlékezetes ünnepre a Királylány születik könyvet szeretném még megvenni a lányoknak, ez is varázslatos, tündérekkel és lányokkal.. bár ezt lehet, hogy én szeretném inkább olvasni, még nem ők...
- meg persze a Lenkát is, ugyanúgy tőle, lást fent, vajon ki akarja ezt olvasni...
- Azt hiszem a Nagy Út előtt még meg kell majd vennem Terka, a Világutazó című könyvet, hogy egy kicsit kiolvassuk magunkból az élményeket-
- Szerencsére már Pöttömnek is van kedvence, ő a Kis Királylány sorozatból kap majd egy újabb részt. Illetve remélem, hogy kap, mert a régi kiadásokat (A szánkómat akarom! A Sátramat akarom!) már nem lehet kapni, az újakból, pedig csak a Kishúgot akarok! rész jelent még meg, ő meg már ne akarjon se kishúgot, se kisöcsit. Szóval, ezzel még várnunk kell.
- Pöttöm kap még Lolát, az utazáshoz szintén jó lesz a "Repül a, repül a... Lola!", majd berakom nekik a dvd-t a gépen, lesz idejük nyolcvanötezerszer is megnézni.
- Nagy kérdőjel nekem a Pettson és Findusz sorozat, ezt mindenki isteníti, nekem volt a kezemben, de nem is tudom.. tőlem idegen. Lehet, hogy kipróbáljuk a könyvtárazást és kivesszük Pettsonékat?
- Szintén nagy kérdője a Titi sorozat (Titi a parkban, Titi a toronyház tetején), mert Annie M. G. Schmidt írta, aki a Szutyoksári szerzője, amit mind a két lány imád, de tényleg, imád (visítozva hallgatják), viszont ugyanő írta Janó és Janka nyári meséit, ami már itt vár az asztalon arra, hogy visszacseréljem, hogy kipróbáljam, hátha a lányok nincsenek olyan lesújtó véleménnyel róla mint én. Könyvtár lesz ebből, én mondom...
Én is meglepődöm, hogy mennyi a kérdőjel, de most egy nagy váltás időszakát éljük a lányoknál: Picur már vevő az "igazi" mesékre, de mondjuk egy hosszabb Grimm mesének azért még nem lehet nekikezdeni vele. Vagy legalábbis nem este. Szóval, nála most próbálkozom mindenfélével, a néhány új kedvenc mellett (Szutyoksári, Szutyoksári, Szutyoksári, Lumpi, Lumpi sorozat, Kippkopp, A sün, akit meg lehetett simogatni, Pitypang, a hiú oroszlán) töretlenül utazunk és mosakszunk esténként, Pöttöm nagy örömére. Aki szintén korszakot váltott és már nem csak nyitogatni akar, hanem felfedezte magának a mesélés örömét és persze Boribont :-) ez nálunk családi örökség :-) illetve Bogyót és Babócát, de annyira, hogy napközben egy-egy könyvel a kezében kerget engem a lakásban és bárhol is vagyok, igyekszik elém rakni az áhított mesét, hogy na, most akkor ezt olvassuk el. Nagyon helyesen olvas egyébként, az elmélyült figyelem nála nem a csendes koncentrációban, hanem a mesével való együttélésben mutatkozik meg, mese közben aktívan horkol, nevet, kiabál, köszönget a szereplőknek és minden egyéb módon narrálja az eseményeket (a kedvencem a műsírás, ha Boribon vagy Annipanni sír, ő is nyervákol és törölgeti szép szemecskéit és persze szemrehányóan néz, hogy én ilyen nehéz élethelyzetekben mit röhögök). Az meg külön izgalmas, ha új mesét olvasunk neki, akkor nagyonnagyonnagyon figyel, ami onnan látszik, hogy nagyon szigorúan néz. Ez általában a Bogyó és Babóca meséknél látszik, mert azok bonyolultabbak és sokszereplősek, ezért különösen résen kell lenni, nehogy valamelyik bogárka eltekeregjen a mesében vagy rosszalkodjon vagy mit tudom én, rossz helyen horkoljon a mesében. A horkolást azért emlegetem ennyit, mert ebben Pöttöm igazán profi, Napapától tanulta a szakmát, fejét hátravetve, lehunyt szemmel űzi, igazi férfiasan mély hangon, végtelenül cuki. Így aztán az én aktuálisan kedvenc könyvem a Nyuszi álmos, mert abban szegény nyuszi minden oldalon megpróbál elaludni, csak nem sikerül neki.
És akkor még ott van a polcon a sok-sok felfedezetlen mese, például Babart és Rumcájszot még nem olvastunk soha, pedig lehet, hogy itt az ideje, nem is szólva a Fognyűvő Manócskáról és a versekről...
Ja, és majd kifelejtettem az új műfajt, az ún. foglalkoztató könyveket, amik ilyen színezős-számolós-rajzolós könyvek, meg ragaszgatósok, igaz ez utóbbiakat nem erőltetem, inkább az útra tartogatom őket. A nyár slágere egyértelműen a Bogyó és Babóca foglalkoztatókönyv, mert lehet ugyan szidni a meséket, de ez nagyon ki van találva. A Balatonon minden délután legalább egy-másfél órát töltöttünk el Picurral a könyv mellett,meséltünk és rajzoltunk (itt van egy rajz Bogyó és Babóca nyári élményeiről, mit csináltak a bogárkák a nyáron? Rajzold le Te is a kedvenc nyári élményed!) , számoltunk (rajzolj annyi felhőt, ahány esőcseppet látsz a képen), társítottunk (keresd ki melyik házban lakik) és formákat kerestünk. Szerintem Picur még kicsi a feladatok egy részéhez, de legalább lelkes. Egyébként az egész olvasós-foglalkoztatós játéknak a legnagyobb tanulsága, hogy akármilyen okos és érett is a gyerek, a négyéves az négyéves. Eddig is szívesen meghallgatta például a kalandosabb meséket, de most látom rajta igazán, hogy érti és értelmezi őket. Eddig is rajzolt, de most kezdi utánozni a világot, most próbálja ténylegesen kifejezni magát a képekkel. Ez persze azt is jelenti, hogy most lehet igazán értelmezni a képeit: a királylányoknak például egyértelmű ismertetőjelük van, a hosszú haj. Ez a haj foglalja el az oldal kb. háromnegyedét, majd valahol felül megtalálható egyébként maga a királylány is. Kistesónak két ismérve van: nagyon kicsi, és nagyon fogja a Nagytesója kezét (a bazi hosszú kezével, a szerk.). Apa nagy és erős. Anya szoknyában van és szép :-))) A nap süt, a fán cseresznye van (de minden fán, "Anya, látod ez a tölgyfa, itt van rajta a finom cseresznye, ami már leérett!", ??? a szerk.), a házakon meg bejárat.
Innen jut eszembe megyek és veszek is néhány Szegedi Katalin könyvet, elvégre a lányok vizuális nevelésével is foglalkoznom kell, nem?
