A nagylánynak egyébként megvolt az első balett bemutatója,itt jönnek, nézzétek:
Ez igazából egy bemutató óra volt, ahol a szülők (jelen esetben Maczkó) megnézhették hogyan is zajlik egy balettóra. Én csak hallomás alapján tudom Nektek rekonstruálni az eseményeket, egyrészt Maczkó mesélt, akinek .jpg)
nagyon tetszett a lánya, mert tényleg szép, meg okos is, meg persze ügyes is, mármint amikor odafigyel, ami Maczkó elmondása alapján inkább a kivétel volt. A balett-termek sajátossága ugyanis, hogy van bennük egy óriási tükör, ami Picurt lenyűgözi, mármint nem a tükör, hanem saját maga, ezért az idő nagy részében azt figyeli, hogy mit csinál ő a tükörben. Na, mindegy, azért ő is végigcsinálta a balett órát és azóta naponta minimum egyszer balett .jpg)
bemutatót játszunk itthon, ami abból áll, hogy én leülök valahova és én vagyok apu ("Mert képzeld, ott volt Apu" - meséli rajongó arccal, lásd oldalt - "és megnézett engem, ahogy balettozom, mert látni akart."), esetleg nagy ritkán én vagyok anyu, akinek újra bemutatja a balett bemutatót, mert sajnos nem lehettem ott. Szóval leülök, ő meg nagy komolyan bejön, csípőre tett kézzel körbejár a szobában, arcán kis mosollyal mint aki tudja, hogy most nagyon bájos. Sajnos, többre nem emlékszik a bemutatandó feladatokból (aminek köze lehet ahhoz is, hogy nem figyelt...), ezért szimplán ugrálni kezd és tekereg. Én természetesen megtapsolom, majd finoman emlékeztetem, hogy volt ugye még más is a bemutatón, a pipa és a spicc, amire ő általában elgondolkozik, majd közli, hogy akkor nem vége van a bemutatónak, hanem szünet van és utána folytatjuk a pipa, spicc produkcióval, amit ő a barátnője mellett ad elő. Ezért gyorsan hoz egy babát, leülteti maga mellé, lekuporodik ő is és jön a bemutató:
A heves tapsvihart (én), gyors meghajlás követi (ő), majd eszébe jut, hogy még ugrálni is kell, így előkeresi az ugrókötelét és lerakja a földre, nekem meg tapsolnom kell, hogy induljon.
Általában elsőre nem jól tapsolok, mert kifelejtem, hogy előtte és utána is mennek a barátai (a láthatatlanok, ugye), ezért többet kell tapsolnom, se nem túl gyorsan, se nem túl lassan. Azért egy idő múlva ezt is megoldom, igaz meg szokta jegyezni, hogy .jpg)
én nem vagyok Anna néni - hát tényleg nem, több szempontból sem...
Az óra végén pedig még jön a futkosás, ez Pöttöm kedvence, itt általában beáll ő is, így már két kis balettos rohangál körbe-körbe a balatoni kertünkben a nagymama körül, akit persze ez egyáltalán nem zavar és nyugodtan napozik tovább, hiszen most ő a ZONGORA?!?!
