Ma este, amikor egy késői hazatérés után megpróbáltam elaltatni a gyerekeket, de nem sikerült, ezért még este tízkor Picurt tutujgattuk, de közben én elkezdtem leszedni a megszáradt ruhát és kiteregetni az vizeset és összeszedni a játékokat és közben igyekeztem nem nézni a cserepes virágokra, mert tudtam, hogy jaj, locsolni kéne már megint, de vasalni is kell és a konyhában is el kell rakodni, megvilágosodtam:
Én nem szeretem a cserepes virágokat!
Én a vágott virágot szeretem. Mert a virág szép, szeretem nézni. Egy ideig. A vágott virág egy idő után illedelmesen elhervad, én meg kidobom a szelektívbe és még büszke is vagyok magamra, hogy recyclingolok.
A cserepes virág viszont nem hervad el. Inkább elkezd döglödni. Először még időben kapcsolok, locsolom vagy leöntöm róla a vizet vagy tápozom, próbálkozom na. De aztán elkap a beteggyerek/munka/háztartás/egyebek kombó és mindezt nem csinálom se elég rendszeresen, se elég szeretettel. A virág ezt érzi és szomorkodik, elhagyja a leveleit, lekókad a virágja, megutálja a fűtött lakást, a tűző napot. Nekem meg lelkiismeretfurdalásom lesz, gyorsan megtápozom, meglocsolom és ezzel kb. csak meghosszabbítom a szenvedését. És mindeközben én szépen lassan megutálom a virágot, ami persze nem segít a gondozásban... És arra jutok, hogy nem is illene cserepes virágot ajándékozni, mert az tök nagy felelőséget ró a megajándékozottra.
Nem is beszélve a járulékos költségekről: a nálunk járók egy része tanácsot ad (ne locsold ennyit, locsold többet, ne mozgasd, rakd napra, több táp, kevesebb táp), amit mosolyogva illik hallgatni. A nálunk járók másik része kritizál (még ha burkoltan is): jé, ez nálunk MINDIG virágzott! Ez különösen azoknál a virágoknál frusztráló, amik virágoztak egy hétig és azóta - kb. három éve - csak vegetálnak, de meg nem halnak és szépnek sem szépek. És akkor még nem is beszéltem anyukámról, aki tök jól ért a virágokhoz és mindig arra buzdít, hogy "vágd le a tetejét/új hajtását/akármilyét és szaporítsd!" - hát komolyan... Ilyenkor télen, el se férünk már a növényektől, hova szaporítsak még?
Ne értsetek félre, van olyan növény, amit szeretek: a leandereim, a karácsonyi kaktuszaim (az egyik pont most virágzik, illedelmes virág, ezért is szeretem), a citromfát és a hibiszkuszt. Ja, és Picur nem tudom milyen születésnapi virágját, ami június óta folyamatosan virágzik, mindenféle táp nélkül. De ennyi. A többit nem. Bocs.
Egyébként számomra is rejtély, hogy miért éppen most húztam fel magam ennyire a cserepes virágokon és egyáltalán, hogy miért éppen a cserepes virágokon...Biztos a karácsonyi hormonok teszik... Holnap beiglit sütök a lányokkal, tuti lesz jobb sztorim is, addig tartsatok ki! Én most megyek locsolni...
