Valaki egyszer azt mondta, hogy frappánsak a bejegyzések címei.. na, hát most nem tudok semmi izgalmasat vagy idevágót írni. Sőt, alig bírok írni. Padlót fogtam, de teljesen.
A szituáció: Picurt fürdetem a fürdőszobában. Víz megeresztve, gyerek belerakva, jön(ne) a szappan. De ő megkér, hogy készítsem oda a fogkeféjét és a fogkrémjét. Ezen ne múljon a boldogság, odakészítem. Majd elkéri a szappant, mert ő tud egyedül mosdani - tud is, pár hete megtanítottam, azóta gyakorolja. Majd rámnéz és megszólal:
- És most menj ki! Egyedül fürdöm.
Én se köpni, se nyelni nem tudok, csak nézek hülyén. Rám néz és kedvesen, de határozottan elismétli:
- Menj ki! Egyedül fürdöm.
Kimentem. Egy szó nélkül. Nem is tudtam mást, meg se bírtam szólalni.
Ez volt négy napja. Azóta a helyzet ugyanez, arról hallani sem akar, hogy Pöttömmel együtt fürödjön, pedig eddig imádta, mókáztak, röhögtek, tök jó volt. A második napon már készültem és tisztáztam, hogy a csapot semmilyen körülmények között sem nyithatja ki, azt majd én (ez rendben is van, érti, nem nyitja) és hát izé, szóltam, hogy popsiját még én mosom meg. Szó nélkül belegyezett, megmostam, kiküldött. Másnap az apja fürdette (volna), kiküldte. Ma újra én, a koreográfia ugyanaz: fogkefét és fogkrémet kér (a kád szélére odakészítve), megígéri, hogy nem nyit vizet, én popsit mosok és utána tétován elindulok az ajtó felé.
- Menjél, Anya, menjél, tudod, a fürdés magánügy!
Paff. Nem igazán tudom feldolgozni a helyzetet, basszus, három és fél éves, elvileg éppen elhagyta a totyogós kort, mások ilyenkor még évekig a testvérükkel együtt fürdenek és még élvezik is! Most nagyon tudnám értékelni a kommentjeiteket, véleményeteket, akár itt, akár emailben. Köszi előre is.
