Pöttöm beteg, korán lefeküdt, Picur viszont későn kelt, így későn tudtam csak lerakni, ami az esetek többségében ahhoz vezet(ne), hogy amikor Picur aludni megy, felkelti Pöttömöt. Ma viszont galád módon megpróbáltam megzsarolni Picurt: "Ha most pihensz egy kicsit és nem ébreszted fel Pöttömöt, akkor délután elviszlek megnézni a Mikulást! Ha viszont Pöttöm felébred, akkor valószínűleg nem tudunk menni, mert ő nem jöhet, mert beteg." Aki ismeri Picurt, az tudhatja, hogy vele lehet tárgyalni és tényleg: laposkúszásban mászott be az ágyába és bár nem aludt egészen idáig tök csöndben volt (kb. fél óra). Most viszont Pöttöm elkezdett forgolódni és ébredezni és fel-fel sírogat. Szegény Picurkám pedig a másik ágyból győzködi (egyébként tök halkan és nem parancsolva, hanem kedves kérlelő hangon):
- Ne, ne ébredj fel! Aludjál! Légy szíves ne ébredj fel, kérlek szépen!
- Nem, nem! Aludni kell!
- Légy szíves, kérlek, ne! Ne! Ne! Évi a kedvemért ne ébredj fel! Neeee!
- Jó, ha alszol, majd hagyok Neked a csokimból és hazahozom. Csak kérlek, most aludjál egy kicsit!
Majd hallom a megadó sóhaját: "Hát, ezt nem hiszem el!".
