Azért mielőtt irigykednétek, elmondom, hogy a beszélgetéseink többsége nem a Göncölszekérről szól, sőt, inkább valahogy így zajlik:
(Vigyázat, az alábbi szövegrészlet elolvasása súlyos szürkeállomány veszteséget okozhat!)
- Anya, nézd lovacskák!
- Igen, Kicsim, ott mennek a lovacskák, amiken a strand mellett lehet majd lovagolni.
- Én is akarok lovagolni!
- Te is lovagolhatsz, tudod, Apu a múltkor fel akart rakni a lóra, de nem akartál. Ha szeretnél, akkor majd megint megpróbálhatod Apuval.
- Én a kicsi lovon akarok lovagolni!
- A pónin?
- A kicsi lovon! A kicsin, a kicsin, a kicsin, a kicsin. Én a kicsin akarok.
- Jó, majd a kicsin fogsz. Az a póni, tudod, az a ló, amelyik nem nő nagyra, hanem mindig kicsi marad.
- A kicsi ló a póni? Az kicsi ló? A póni?
- Igen, azt a lovat, amelyik kistermetű és még felnőtt korában sem nő nagyra póninak hívják.
- Póninak?
- Igen, póninak.
- Én a kicsin akarok lovagolni. Légyszi, légyszi, légyszi, én a kicsin akarooooooooook!!!!!
- Rendben, Te a pónin fogsz lovagolni.
- A kicsi pónin!
- Igen, a kicsin.
- A pónin!
- Igen, a pónin.
- Amelyik kicsi.
- …
- ANYA, amelyik kicsi!!
- Igen, amelyik kicsi.
- Az a póni?
- Az a póni.
- Az a kicsi ló?
(Itt merült fel bennem először, hogy azt mondom, hogy: „Nem, az a b…tt nagy ló!”)
- Igen, az a kicsi ló. Amelyik kicsi marad felnőtt korában is.
- Az a póni. A baba-póni. A másik, a nagy, az az anyukája. Az már ló, nem póni
- (gggrrrr!!!!) ….
- Anya, a baba-ló, az póni?
- Nem, Kicsim, a ló az ló, a póni meg póni. A lovacskának is van baba-lova és a póninak is van baba-pónija. (Rögtön tudtam, hogy ezt kár volt mondani…)
- BABA-PÓNI? Anya, hol a baba-póni? Az mennyire ici-pici? ANYA, ÉN A BABA-PÓNIN AKAROK LOVAGOLNI!!!!!
- A baba-pónin nem lehet lovagolni, mert még túl kicsi és gyenge. Ha nagy lesz és megerősödik, majd akkor lehet rajta lovagolni.
- De Anya, a póni nem lesz nagy!
- ….. ….. …. … (nagy levegő) …. …. Kérsz fagyit?
