Családi nyaraltunk a Balatonon, szuper jó volt, alapvetően vagy együtt nyaraltunk a Csajokkal vagy felváltva pihentünk Maczkóval, mert ugye valamelyik Manó mindig ébren volt… Ráadásul a nagyobbik sokáig, ugyanis áttértünk nyaralásos időszámításra, amikor a Nagylányok tovább ébren maradhatnak mint a Kislányok, hogy élvezzék a langyos nyári estéket. Picurnak tuti ez volt a nap fénypontja, újra rá figyelt mindenki, kényeztettük is rendesen. Az általános menetrend szerint amíg Picur Maczkóval előkészítette a vacsorát (azaz tüzet gyújtott a kerti grillen), én elvittem a kutyát sétálni és mire hazaértem kész volt a vacsora :-) Utána ettünk grillezett husit krumplipürével (a gyerek fő tápláléka a nyár folyamán), majd - és most figyeljetek! – lementünk a hintaágyra csillagokat nézni. Mind a hárman. Együtt. Mi meg a csillagok. Nem tudom ki élvezte ezt a legjobban, Picur vagy mi, mert Picur ilyenkor megállás nélkül csacsogott és édes volt és tündéri és vicceseket mondott és imádtuk. És megmutattuk neki a Göncölszekeret is az égen.
- Anya, mi az a Göncölszekér?
- Kicsim, nézd, az a csillagkép ott az égen, a kémény felett.
- De Anya, mi az a Göncölszekér?
- Ott, látod, az a pár csillag, nézd csak.
- Látom. De Anya, mi az a Göncölszekér?
Merthogy Picur valamiért nem használja a miért szót (Miért hívják Göncölszekérnek?), hanem addig kérdezgeti, hogy mi az, amíg el nem magyarázzuk, hogy mi az és miért van, honnan jött és hova megy és miért érdekes és mi lesz vele később.
Szóval ott tartottunk, hogy mi az a Göncölszekér. Tudja a bánat, hogy mi az, hát egy csillagkép, esténként megnézzük és ennyi, nem? Hát a háromévesek világában ez édeskevés, itt ennél jóval többre van szükség. Tanácstalanul néztem az apjára (a csillagképek szerintem olyanok mint a grillezés, férfiakra tartozik mind a kettő), aki érdeklődve figyelte hogyan mászom ki ebből, de kimásztam, ugyanis barátom, a wikipédia széleskörű és többféle magyarázattal is szolgált. Amit meg is osztottam a Lánnyal. Picur teljesen belefeledkezett a mondák sokaságába, hogy táltos, meg nimfa, meg Nagymedve és azóta minden este a Göncölszekeret kell elmesélni neki. Hogy a görögök szerint volt egy nimfa, a magyarok szerint meg egy táltos… és a teljes történetet mindnél, de dicséretemre legyen mondva, már egy tök jól összefűztem a mondákat és egy kis keretes mesét gyártottam az egészből, ami persze estéről estére változik, a mesélő és a hallgató (!) igényei alapján.
Bizony, ugyanis ma a Göncölszekér mese után, Picur a duduját morzsolgatva hosszasan gondolkozott az ágyában, majd azt mondta nekem:
- Anya, tudod, hogy szerintem mi a Göncölszekér?
- Nem tudom, Kicsim, szerinted mi az?
- Hát egy hétfejű csillag!
(és közben nagyon koncentrálva mutatja az ujjaival a hét fejet)
Imádom, egyszerűen imádom ezt a gyereket!
