"Picur beköltözött hozzánk" - fogalmazta meg Maczkó nagyon találóan az új helyzetet, ugyanis tényleg Picur hirtelen elkezdte használni és lakni a lakást. Persze, idáig is otthon volt, de a legtöbb dolgot nem érte el, mindenhez segítséget kért és így nagyjából mi irányítottuk, hogy mikor mit kap meg, mit eszik, mit iszik és egyáltalán, hogy mit csinál. Aztán egyszer csak fogta magát és közölte, hogy akkor ő hozza a bilit, mert szüksége van rá. Aztán ebéd előtt egyedül ment kezet mosni, majd szépen meg is törölte a kezét. Majd elkezdett esti mesét válogatni a könyvei között. ... és akkor hirtelen elkezdett mindent csinálni/használni/levenni/felvenni. Egyáltalán nem rosszalkodik, sőt! Reggel felkel, közli, hogy felöltözik, odamegy a szekrényhez, kivesz egy bugyit, pizsamáját leveszi, bugyit felveszi, majd odaáll a polcokhoz és választ magának egy nadrágot. Valamennyire figyelembe veszi a véleményem (rövid vagy hosszú nadrág kell, esetleg lehet szoknya is), de abszolút ő választ, hosszan gondolkozik és több szempontot is figyelembe vesz ("Anya, ebben lehet mászókázni nekem?"). Majd egy pólót is választ, de ezt már nem a szekrényből - mert nem éri el - hanem fejből: "Anya, ma a cicásat kérem, tudod, a masnis cicásat". Utána megy fogat mosni, meg a reggeli joghurtjáért a hűtőhöz. Általában két dobozzal eszik, de a múltkor csak egy fogyott el: "Anya, ezt visszarakom a hűtőszekrénybe, nézd, ide rakom alulra, ne rakd fel, légyszi, hogy elérjem!". És nemcsak a napi rutint ismétli, tegnap például kitalálta, hogy születésnapost játszunk, elő is vette a tortakészítő legóját és csinált pár tortát. Majd gondolt egyet, "Most jön az ajándék!" felkiáltással bevonult a kamrába és elővette a csomagolópapír tekercseket!! Pedig már nagyon régen nem csomagoltunk semmit...
Mi meg hüledezünk az apjával, hogy mikor és hogyan nőtt fel ez a gyerek és egyáltalán, máskor szóljon előre, hogy most fog megokosodni megint. Persze ez nem így működik. Pedig hasznos lenne, ugyanis fel kell kötnünk a gatyánkat... a múltkor például délután nem kapta meg a cukrot, amit délelőtt ígértünk neki, mert nem aludt (és ez lett volna a deal). Eleve gyanús lehetett volna, hogy nem kezdett el hisztizni, hanem közölte, hogy akkor ő játszik Kata babával. Játszott is vele óvodásat, majd szépen lefektette. Majd felkeltett és az apja elé állt: "Apa, Kata baba szépen aludt, ő kéri a cukrocskáját! De a Minniesbe! Igaziból a Minniesbe¹." Én halkan röhögve elhagytam a szobát, mert már ismerem Picur alteregóját :-)
Egyébként is kevesebbet hisztizik, sokkal jobban elfogadja, amit mondunk neki, már tényleg meg lehet beszélni vele sok mindent. Maczkó például a múltkor simán lebeszélte egy Hello Kitty-s lufi megvásárlásáról (pedig egy órán keresztül arról beszélt), én el tudom neki magyarázni, hogy miért veszünk nadrágot a játszótérre és kalapot a kertbe. Na, jó, azért ma kitört a botrány, amikor az új fürdőlepedőjén nem napozhatott egy szál bugyiban a nappaliban ("De Anya, én azt játszom, hogy meleg van!'"), de hát istenem... Azért néha még kislány.
Ja, és tök jó nagytestvér is lett, nagyon sokat játszik Pöttömmel, magyaráz neki, húzza-vonja (főleg a lábánál fogva), épít neki és nagyon sokat hülyéskedik vele, mert élvezi, hogy Pöttöm nevet neki. Ma délután közölte, hogy Pöttöm félt, de sebaj, ő bemászott az ágyába, de aztán kimászott ("Mondtam, hogy Pöttömkém mindjárt jövök!") a dudusért és azzal együtt visszamászott és játszottak, és "Anya, Pöttöm bántott², de én okos nagytestvér voltam és csak elfordítottam a fejem. Okos voltam, ugye?" Persze, azért van veszekedés is, ma például Pöttöm összetúrta a fent említett fürdőlepedőt, ami éppen Balatonként funkcionált, amitől Picur rendesen kiakadt. Felvetettem neki, hogy ha egyedül akar játszani, akkor menjen be a gyerekszobába, nem büntetésből, csak ott egyedül lehet és Pöttöm nem zavarja. Ezen el is gondolkozott, majd egy lemondó sóhajjal úgy döntött, hogy "inkább megigazítom a Balatont, jó?"
Élvezi, hogy itthon van velünk, ha elmegyünk a bölcsi mellett, integet: "Szia bölcsi, majd már nem találkozunk!", Meg várja az óvodát ezerrel, csak nem érti, hogy mikor fog óvodába menni, ki kell találnom valamit, hogy egy kicsit elmagyarázzam az évszakokat és a hónapokat ("Anya, mi az a szeptember?"). De azt már tudja, hogy nem tudja, tegnap egy hosszabb beszélgetés után (topic: miért nem léphetünk rá kistestvérünk lábára) komoly arccal rám nézett és azt mondta: "Anya, nem értem mit mondasz". Nagyon édes, okos, vicces nagylány, tök jó nekem.
¹pez cukorka adagoló
²most az arcok érdeklik Pöttömöt és mindenáron az orrunkat akarja megmarkolni jó erősen
