Délután ki kellett porszívózni, de ugye, ha ébren vannak, nem lehet, ha meg alszanak, akkor sem lehet. Végül úgy döntöttem, hogy bár Picur még alszik, kiporszívózok, Pöttömnek ez elég nagy látványosság lesz ahhoz, hogy megmaradjon a járókában.
Vígan porszívóztam a nappaliban, szépen felraktam minden játékot a kanapéra, elhúztam mindent, megforgattam a szőnyeget és nagyon büszke voltam magamra, hogy ilyen jól megoldom a takarítást is két gyerek mellett, hiszen lám, lám, Pöttöm is milyen szépen csendben van. Ennél a gondolatnál büszkén rápillantottam kisebbik gyermekemre, aki szépen csendben volt teljesen megrémülve nézte, ahogy összeomlik a kis világa.Mozdulatlanul bámulta, ahogy szétszedek mindent, amit ismer, nyomomban káosz és rombolás. Úgy megijedt, hogy még sírni sem bírt, szegény. De nézzük a jó oldalát: legalább járókából sem akart kijönni és ez volt a cél, nem?
