A mai nyugis reggelnek indult, mert bár tanítok, megkértem egy kedves barátunkat, hogy tartson egy izgalmas előadást a minisztériumi munkájáról, mert akkor nem nekem kell készülnöm minden órára hogy a diákok is találkozzanak a való élet történeteivel. Nyugisan fel is keltem fél hétkor Pöttömmel, türelemesen és kedvesen megnyugtattam Picurt, hogy aludhat még, hogy cicás pólóban mehet bölcsibe, hogy felveheti az új cipőjét és mivel kitört nálunk a testvérféltékenység ezerrel, azt is megígértem neki, hogy én viszem el bölcsibe. Mivel ekkora már idő volt, az egyszerűség kedvéért becuccoltuk az egész családot a kocsiba, elvittük Picurt a bölcsibe együtt, tudom, hatékonyak vagyunk nagyon. Utána Maczkó el jobbra, én meg rájöttem, hogy van egy egész órám, mielőtt indulnék dolgozni. Időmilliomosság!!!!

Ekkor hívott fel a barátunk, hogy tök tuti meglepetése van, a főnöke is eljön az előadásra! Ez tényleg óriási dolog, én rögtön és azonnal izgulni kezdtem, hogy remélem, minden diák eljön (ciki, ha öt diák van ott) és örültem ezerrel, mert én is tök kiváncsi vagyok rá, rá is jöttem, hogy jövőre új kurzust akarok indítani, ahol meghívok embereket, sokat, esetleg on-site kurzus lesz és kiviszem a minisztériumokba a diákokat és és és... és leraktam a telefont és beütött a valóság.

Egy órám van. Nagyfőnök jön. MIT VEGYEK FEL???? Minden nyári ruhám a felső szekrényben. Vasalatlanul. Minden elegáns, vállalható cipőm a felső szekrényben. Minden hozzáillő táska a szekrény aljában. Basszus. A problémát nagyon gyorsan áttekintettem, Pöttömöt leraktam aludni (respect: hajlandó volt reggel 9-kor elaludni, hiába empatikus gyerek), ütemtervet készítettem és kezdtem a legfontosabbal: kifestettem a lábkörmeimet. Majd vettem egy nagy levegőt, meg a nagylétrát, leszedtem MINDEN nyári ruhát, felraktam MINDEN téli ruhát, kivasaltam a szoknyámat és a zakómat, feltűztem a hajamat és elővettem a napszemüvegemet (hajmosás helyett megteszi), tök szépen kisminkeltem magam, felmásztam és előkerestem a csinos, nyitott orrú nyári cipőmet (amiből kikandikál a szép piros körmöm), amit fel is vettem szoktatás végett, elővettem az ÖSSZES nyári táskámat, kipakoltam és elraktam a télieket, bepakoltam a kiválasztott nyári táskámat, nem felejtettem el a tapaszt sem (ha mégsem szokná meg a lábam a cipőt), ezek után magassarkúban elmosogattam, bepakoltam Pöttöm csomagját a nagyijához, főztem egy kávét (nehogy már ne), most írom a blogot, mindjárt ébresztem Pöttömöt, átpelenkázom, bepakolok a kocsiba, gyorsan átveszem a szoknyámat és a zakómat és indulunk. Mindezt egy óra alatt.

A tévébem meg a Macskanőt, meg a mit-tudom-én-milyen szuperherokat sztárolják!  Merthogy megmentik a családot. Na, ja. Férj, gyerek, háztartás és munka nélkül simán elhoznám a világbékét én is...