Egyszerűen nem bírok betelni vele, hogy két lányom van, akik testvérek, hihetetlen. Ráadásul egyre jobban összenőnek, nekem meg élmény minden apróság, amit együtt csinálnak. Ma például ment egy rozmáros mesefilm, ami félelmetes volt, ezért Picur odarohant Pöttömhöz, átölelte és azt mondta: "Ne félj, Kistesó, megvédelek, nem bántanak a rozmárok, nem jöhetnek ide, én itt vagyok, gyere, foglak, így ni!". Délután meg elmeséltem neki, hogy Kistesó az ő kishúga igazából, ő meg a nővérkéje neki. Ennek nagyon megörült, nagyon-nagyon kedvesen megsimogatta Pöttömöt és halkan, tiszta szívből azt mondta neki: "Te, te vagy az én Kicsi Húgom, tudod?"
Persze most még Picur találja ki ezeket, de Pöttömnek is van benne része, ugyanis szó nélkül, sőt mosolyogva bírja a kiképzést, pedig azért egy Picur-ölelés az nem egyszerű, rám a frászt hozza, de az a lényeg, hogy ők élvezik. Na, azért nem mindig ilyen szép az élet, a minap például kiabáltak egymással, de szó szerint, Pöttöm kezdte, mondjuk ő csak rikoltozott, de Picur kapva kapott az alkalmon és rákiabált, hogy azt mondja: "Ne kiabálj!", mire Pöttöm újra rikoltozott, Picur meg egyre hangosabban felelgetett, én el nem tudtam képzelni, hogy mi van, de Picur egyszer csak hozzámfordult és mosolyogva tájékoztatott: "Mi most veszekszünk.". Kiváló. A másik megszokott életkép, hogy kimegyek a szobából, de még hallom, hogy Picur bemászik Pöttöm mellé az ágyba és noszogatja: "Pöttöm, fogd meg a dudumat, na, fogd meg szépen, úgy." Pöttöm megfogja (gondolom), mire Picur elkezd visítani: "Na, ne vedd el a dudumat, anyu, Pöttöm elvette a dudumat, add vissza, az nem a tiéd!". Természetesen ő még önkiszolgáló módon bármikor elveszi Pöttöm állatkáit, bár néha hozzáteszi, hogy "csak megnézem, jó?". Próbálom adagolni, hogy az Pöttömé és nem biztos, hogy oda akarja adni, de ezzel csak annyit érek el, hogy addig nem veszi el, amíg jelen vagyok, ahogy elhagyom a szobát, megkaparintja az áhított tárgyat és amikor visszajövök, boldogan közli, hogy Pöttöm kölcsönadta neki :-) Kiváncsi leszek, mi lesz majd akkor, ha Pöttöm már nem lesz ennyire kiszolgáltatott... Már az is felháborítja Picurt, ha Pöttöm véletlenül orron csapja (volt már ilyen kb. kétszer), rendesen ki is osztja, de mondjuk ezért nem szólok, mert ugye ő is nagyon kikap, ha megüti Pöttömöt, tehát ez így fair. Mondjuk mostanában erre nem volt példa, pedig ma is elindította a fáradt-daccos programot a lány és nekem jött dühében, rámcsapott (persze ezt sem engedem), meg ütötte a bútorokat, az etetőszéket, mindent amit ért - kivéve Pöttömöt, akit gondolkozás nélkül kikerült - majd dühöngött tovább.
Igazából a fentieket napi szinten eljátszák a lányok, nagyon sokat vannak együtt, igaz, én igyekszem mindig odarakni Pöttömöt, ahol Picur van, de Picur is keresi a társaságát, sőt igyekszik szórakoztatni őt, ha észreveszi, hogy Pöttöm őt nézi, akkor elkezd bohóckodni neki és ha Pöttöm veszi a lapot, akkor még jobban mókázik neki. Ilyenkor a legédesebbek :-) Videó van, de csak külön kérésre továbbítom, mert kompromitáló képeket tartalmaz.
