De tényleg. Pöttöm éjjel kétszer kel fel enni és ráadásul koránkelő. És esik a hó. Ezt meg Picur nem bírja. Tehát így alakult az elmúlt 12 óra. Picur és Pöttöm este lefektet, nem kis melóval, mind a kettő nyűgös, jön a front. Fektetés utáni energiaszintem mínusz száz, leülök a fotelba és várom, hogy képes legyek elpakolni, megírni egy emailt (muszáj) és elpakolni. Fél tizenkettőkör sikerül eljutnom az ágyig. Pöttöm fél egykor felkel enni. Azt suttogom a fülébe, hogy legyen jó kislány és hagyja ki az éjjel három órás evést. Pöttöm szótfogad, nem ébred háromkor. Picur viszont azzal kelt fél négykor, hogy citromos joghurtot szeretne enni!!! WTF?!?! Viaskodik bennem, az "éjjel nem eszünk, alszunk, ciao!" szöveg és az empatikus megértés. Végül az utóbbit választom, mert belátom, hogy az előző szövegből hajnalig tartó ordítás lenne, ráadásul életében először kelt fel éjszaka hasonló kéréssel, egyáltalán nem eszik éjszaka soha, és hát ő is egy emberke, akár meg is éhezhetett kivételesen. Kap joghurtot. Kér még egyet. Megkapja. Kér tejet. Megkapja. Innentől már én is látom, hogy csak húzza az időt, de azért megkérdezem, hogy kell-e pelust cserélni. Igen, kell. Frászt, a pelusa tök száraz. "Picur, miért mondtad, hogy pelust kell cserélni?". "Mert belepisiltem anyuci, hidd el!". Jó elhiszem, de most már alvás van. Ja, nincs Pöttöm kel enni, szerintem a zaj miatt ébredt meg. Tök mindegy, meg kell etetni. Háromnegyed ötkör visszamegyek aludni. Egy órára. Pöttöm háromnegyed hatkor kel. Átkozodom egy sort, de bemegyek hozzá, különben felordítja Picurt is. Nagyon megörül nekem, rötyög tele szájjal, már nem átkozodom. Iszom egy kávét, addig berakom a járókába. Tök jól elvan. TItokban lefekszem mellé a kanapéra egy kicsit aludni. Rikoltozni kezd a sárkánynak, képtelenség mellette aludni. Megadom magam, előveszek egy könyvet. Megunja a sárkányt és a járókát, kiabál, hogy vegyem fel. Kiveszem, magam mellé rakom, dumálunk, tök boldog. Nyolc óra van már, nyűgös kezd lenni. Hajnali négykor evett, így kap megint enni. Elalszik. Hurrá! Fél kilenckor visszamászom az ágyba, bár megfordul a fejemben, hogy ha nem ébresztem fel PIcurt, akkor lőttek a délutáni alvásnak. Nem bírok ilyen hosszútávon gondolkodni, húz az ágy, visszafekszem. Pöttöm fél óra múlva felkel. Tök álmos, nyűgös, nem lehet lerakni, nem akar aludni, ha nincs kézben, üvölt. Befektetem magam mellé, üvölt. Felkel vele, elhallgat, remélem, hogy elalszik, de ehelyett PIcur is felkel. Fél tízkor délután nem fog aludni, hacsak nem viszem el tornázni. A hóesésben. Egy nyűgös Pöttömmel, akinek elvileg nyugton kellene kibírnia egy órát a tornán. Esélytelenül futok neki a mai napnak...... is. Sajnáljatok.
Egyébként sajnálhatjátok Picurt is, mert amíg írom ezt, Pöttömöt beraktam mellé üvölteni. Pöttöm mondja is a magáért, PIcur pedig közben kiteszi a lelkét is: hallom, hogy már elmesélt egy Boribont (nézd, Kistesó, itt a cica, na, ne sírj!), énekelt neki kettőt, most éppen halkan dünnyög neki, hogy "Ne sírj, kicsikém, hát nincs semmi baj! Ssssss! Nanananana!! Majd elkezd újra énekelni mindenféle nyugtató halandzsát. Írtó édes. Pöttöm szépen el is halkul mellette, jobban csinálja mint én :-)))
Update: nem sokkal később kiderült ám a hajnali joghurt titka - Picurnak fájhatott a hasa, mert reggel olyat.... izé... alkotott, hogy hajat kellett mosni. Igen, pelenka, pizsama és hálózsák is volt rajta, de ez mind ment a szennyesbe, Picur meg a zuhany alá.... na, így.
Disclaimer: Igen, Maczkó is bemehetne Picurhoz, de egyrészt mivel Pöttöm is meg szokott ébredni ilyenkor, hogy egyen, tök felesleges kettőnknek kellni, másrészt pedig Picur néha kiveri a hisztit neki. Arról nem is beszélve, hogy most pont nincs itthon. De ha itthon van, etetni akkor sem tud helyettem :-(
