lett ez a mai végül is. Pedig, ahogy az előző bejegyzésből láthattátok, nem indult igazán jól. De aztán meglepően jól sikerült. Mondjuk a napot egyértelműen a nagyszülők mentették meg, ugyanis ma Picur ott alszik anyósoméknál, papa jött érte délután és ugye egészen más úgy nekifutni egy napnak, hogy tudom csak délután négyig tart... De egyébként is, Pöttöm délelőtt elaludt, mi meg kimentünk hóembert építeni, ami extra vicces volt, ugyanis én teljesen felszabadultam építettem és élveztem, hogy végre tapad a hó, Picur meg szorgalmasan söpört közben :-))) Néha rámnézett és azt mondta: "De jól tapad a hó, anyuci, nagyon jó kis gombóc lett!" - gondolom érezte, hogy ez nekem fontos. A kész hóembert is megdícsérte, majd énekeltünk neki együtt, kivittük Pöttömöt is, aki közben felébredt és úgy is énekeltünk, majd a hóember énekelt nekünk és tapsolt hozzá a faág-kezeivel powered by Picur.
Amikor bejöttünk, akkor pedig Picur olvasott nekünk, ezt nagyon szereti, én ülök a fotelben ölemben Pöttömmel, ő meg végigmeséli a fél verseskönyvet, majdnem fejből - általában az adott vers első sorára kell csak emlékeztetnem, aztán a többi már megy neki emlékezetből. Nagyon édes, nagyapjától látta, hogy viccesen megnyálazza az ujját lapozás előtt, ezt ő is csinálja, persze poénból, én meg mindig hangosan nevetek rajta, mert tényleg nagyon vicces. Ő meg nevet velem, mert élvezi, hogy meg tud nevettetni. A helyzet-komikum már nagyon megy neki, figyel és a legjobb pillanatban süti el ezt a poént, huncut nézéssel fűszerezve.
Egyébként is elképzesztően éretten reagált ma nem egyszer, például ebédnél már unta magát és elkezdett játszani, hiába mondtam, hogy ne... ki is borított egy csomó vizet és főzeléket,így ebéd után mondtam neki, hogy nem megyek játszani, mert előbb el kell pakolnom a rumlit, amit csinált. Mire ő:" Semmi baj, anyuci, a rumli, én is pakolom majd, jó?". Szuper, attól nem lesz rend, gondoltam, de tévedtem. Ugyanis tényleg nagy segítség volt. Én álltam a konyhában, ő adogatta a dolgokat és berakta a piszkos edényeket a mosogatóba. Egyedül, magától. Mondtam is neki, hogy akkor szedjük ki a mosogatógépet. Ő szedett ki mindent és egyenként adogatta nekem a tányérokat és a poharakat és az evőeszközöket. Nagyon ügyes volt! Persze végig dumált, bár egy kicsit fennakadt az evőeszköz kifejezésen:
- Picur, most az evőeszközök jönnek, add szépen a kanalat!
- Ez az eszköz?
- Igen, kicsim, az az evőeszköz, na add ide szépen.
- Tessék anya, ez a kanál-eszköz, ez meg a villa-eszköz!
:-)))
Délután Pöttöm újra elaludt, így mi leültünk legózni, az is tök jó volt, a Micimackó és a Malacka barátkoztak, most már nagyon ügyesen narrálja őket Picur: "Malacka, gyere csúzdázni! Na, hagyjál, most én csúszom le. Most kapj el. Így ni, szépen ideülsz és elkapsz. Ügyes vagy!" - mondta Micimackó Malackának. Építettünk nekik játszóteret és biciklit. Legóból. Mármint Picur építette, nagyon kreatív volt, egyáltalán nem úgy nézett ki az építmény mint egy bicikli, viszont MIcimackó rá tudott ülni: "Kormányozzál Micimackó! Mondom, kormányozzál!" Aztán felébredt Pöttöm, akinek Picur azonnal épített valamit legóból.
"Mi ez?" - kérdeztem.
"Ez egy gondolat. Pöttömnek építettem."
"Egy gondolat? Ez biztos, ez egy gondolat?" - kérdezte az enyhén nehéz felfogású, földhözragadt anyuka.
"Igen, ez egy gondolat. Pöttömnek építettem."
"A gondolatok nem a fejedben vannak?"
"Nekem nincs legó a fejemben!!" - felelte felháborodva Picur. Nem firtattam tovább a dolgot.
Végül együtt összepakoltuk az esti cuccait, pizsamát, dudukat, kutyust, mindent ami elengedhetetlen a nagymamánál való alváshoz. Nem is volt gond, szívesen elment a papával, bár állítólag, amikor odaért, már sírt. Persze körülugrálták megvigasztalták, nekem már vígan dumált a telefonban. Azért lefekvésnél is volt sírás ("Én anyucival szeretnék beszélgetni!" - mondta panaszosan a mamának), de aztán meg lehetett vele beszélni, hogy csak holnap megyek érte. Már én is várom, ám....
