Picurról tudjuk, hogy magyar gyomra van, imádja a húslevest, sőt minden levest, a pörköltet, a gulyást, a lecsót, a főzelékeket és minden ilyesmit. Én biztos vagyok benne, hogy a magyar gyerekek többségénél kimutatható a "vasárnapi-ebéd-gén", ugyanis hiába etettem a gyereket kuszkusszal, kölessel, bulgurral, gerslivel, amióta megkóstolta a rántott husit, azóta a kedvenc menüje a húsleves, rántott hús, krumpli kombó (a nagypapák nagy örömére). És ez tuti, hogy nem szocializáció, esküszöm több tabulét evett életében mint rántott húst! Ez egyszerűen öröklődik.
Ma új bizonyítékkal is tudok szolgálni erre: Picurt próbáltam megetetni húslevessel, Pöttöm a kezemben volt és mint mostanában mindig, a kanalat bűvölte. Már egyértelműen gyanakszik, hogy itt valami összeesküvés van, valamit nem árulnak el neki és kimarad. Szóval bűvölte a kanalat, amit hirtelen elhatározással a szájába raktam. Húslevessel együtt. Mentségemre szóljon, hogy három napja nem alszom sem nappal, sem éjszaka. Szóval húslevest raktam a négyhónapos szájába. Először meglepődött. Aztán cuppogott. Aztán vigyorgott. Keze-lába elkezdett járni. Szeme kereste a kanalat. Elkezdett visítozni neki (mármint a kanálnak). Annyira egyértelmű volt a reakció, hogy még Picur is felkiáltott: "Ízlik neki! Kér még! Anya, adjál a Kistesónak leveskét!". Hát adtam. Ő meg nyelte és cuppogott és röhögött és láthatóan nagyon boldog volt. Nála csak Picur volt boldogabb, ő is enni kezdett és közölte, hogy ő eszik egyedül is szívesen, csak Pöttöm is egyen. Mert ők együtt esznek, mert ők testvérek!
Hivalatosan is elkezdtük a hozzátáplálást. Húslevessel. Holnap pacalt kap.
