Figyeljetek, most észosztás jön, ugyanis újra potyognak a gyerekek körülöttem és többen kérdezték, hogy mikor mit olvastunk-olvasunk. Ennek nagyon örülök, végre valami amiben teljesen kompetensnek érzem magam, itt meg tudom mondani a tutit, gyerekirodalomban képben vagyok, nálunk ugyanis az olvasás a megoldás MINDENRE. Ok, persze van esti mese, meg délutáni mese, de nálunk van reggeli mese is (ha valaki túl nyűgősen ébred), van apás mese (amit csak és kizárólag APA tud elmesélni, nekem ki sem nyílik a mesekönyv), van versike-mese, hazasétálós mese (ha túl hosszú az út) és persze van hisztimese is - Nekem Berg Judit a barátom, a kedvencem, Hisztimanója több őrült-fetrengve-kibírhatatlan hangnemben-üvöltős helyzetből mentett meg bennünket. Ja, és persze van nemszeretem mese is (AnnaPetiGergő - áááá!), de akkor csak sorban:
Szóval a gyerekirodalom feldolgozását mi anyukám tanácsára a versekkel kezdtük, mert ezek ritmusát már kisbabaként is imádta Picur, könnyen megjegyezte és felismerte, versmondással már egészen kicsinek (kb. 3-4 hónapos kortól) is meg tudtam nyugtatni őt. Verseknél én a klasszikusokra szavazok: Weöres Sándor Bóbitája (igen, a neten is rajta van, de lapozgatni azért jobb) és Gazdag Erzsi Meseboltja tuti választás. Best of válogatásnak meg ott van a Cini-cini Muzsika, azt több évig lehet majd olvasni. Leporellókból Picur leges-leges-legnagyobb kedvence a Török és a tehenek volt, Pásztohy Panka illusztrációival - a mai napig a vers végén hozzáteszi, hogy "és akkor lerepült a pasa papucsa is!" Az illusztrátor ebben a korban legalább annyit számít mint maga a mese/vers, és Pásztohy Panka tök jó választás a kicsiknek: a pasa cicája például mindig máshonnan kukucskál ki a könyvben, egy külön mese szólhatna róla is. Picur imádta az én régi könyveimet is, ráadásul ezek a leporellók multifunkciósak: nálunk ezen csúzdásznak az állatkák és itt alagutaznak a kocsik is. Néhány örkzöld: Játszunk utazást!, Kippkopp a fűben, Mit látunk az utcán? egyébként is a Móra könyvkiadó temérdek régi könyvet jelentet meg újra, itt érdemes böngészni. Sajnos, azonban nem mindet, van amit antikváriumban kell keresni, én például a mai napig kívülről tudom Zsémbes Zsófi ébredését és azt is, hogy Még a cica is mosakszik:-) Az Öreg néne őzikéjét pedig még Gida is fejből tudta (megszerezve ezzel Picur teljes csodálatát). Persze lapozókból vannak új kedvenceim is, először és mindenek felett Julia Donaldson könyvei (Papp Gábor Zsigmond fordításában - jobb mint az eredeti!): a Tölgyerdő sorozat remekeiben ki lehet nyitogatni az ablakokat, ami a másfél-két évesek világában eszméletlenül izgalmas, de a többi könyv is remekmű, én például esténként kikönyörgöm Picurtól, hogy na, olvassuk még el a Majom mamáját és a múltkor kihallgattam, amint Maczkó és Picur együtt énekelték (!!! hangosan!!!) a Gyurit. Szerintem kötelező olvasmány mind a kettő! Ez tipikusan az a humor, amit már a gyerek is ért vagy érez és a felnőtt is kiválóan szórakozik rajta. Egyébként ezek mind verses mesék (vagy legalábbis ritmusosak) , így nagyon jók a mesékhez való átvezetésnek is. A verseknél meg kell említenem még Pósa bácsi verseit, amik újra reneszánszunkat élik, nálunk a nagymama kedvencei és Picur is szereti őket, de őszintén szólva én itt inkább a kortárs irodalom felé húzok és inkább Lackfi versesköteteit veszem le a polcról, mondjuk az Ugrálóházat: itt olvashattok részletet is, az Öltözős vers például az egyik problémamegoldó versünk (micsoda meglepetés: öltözésre való allergiára alkalmazzuk). A Cini-cini Muzsika kortárs változata pedig a Friss tinta!, amiből a Kaláka is csinált egy tök jó gyereklemezt, Madáretető címmel.
A versek után nem sokkal megjelentek nálunk a mesék is, először is Boribon. Minden mennyiségben. A legelső amit kézbe vettünk a Boribon és a hét lufi volt, utána meg jött Boribon és Annipanni - erre konkrétan emlékszem, mert Picur még nem tudott beszélni, de már ütögette a kis fejét, amikor Boribon megtalálta a nagy szalmakalapot és mutatta, hogy hova veszi fel Annipani a cipőjét, vagyis aktívan részt vett a mesében, imádta. Boribont szeretem, mert már van egy kis tanulság, egy konfliktus és hozzá feloldás, pici adagokban pici gyerekeknek. Bogyóról és Babócáról már mindez nem mondható el jószívvel, itt hol van tanulság, hol nincs, de mivel nem akartam, hogy Picur érteletlenül halgassa a többiek beszámolóját a menő történetekről és figurákról, és tudja, hogy manapság miért kiabál "Hurrá!"-t minden gyerek ha kell, ha nem, minden idióta hír hallatán, hát vettem én is néhány Bartos Erikát. Bogyóék még a jobb fajtához tartoznak, ha meg akarsz halni az unalomtól, olvassatok AnnaPetiGergőt, semiatikusan kerekfejű család, sematikusan boldog életéről. Persze nálunk is van itthon AnnaPeti kötet és elő is vesszük ha már nagyon öl a gyerek érte, be kell vallanom, például Kistesó születését nagyon jól leírta a Kistestvér születik című mese, Picurnak sokat segített a megértésben. Most a farsang kapcsán pedig elolvastuk a Farsang az óvodában című mesét, amiből kb. azt lehetett megtanulni, hogy van aki bohócnak öltözik és van, aki cicának, de mindegy, Picur élvezte, hogy viszontlátja azt, amit a bölcsödében átélt. Szóval, van amire tényleg jók ezek a mesék, de linkelni azért nem vagyok hajlandó, úgyis minden könyvesboltot elárasztanak velük és mind kb. ugyanolyan. A legnagyobb problémám ezekkel, hogy teljesen hiányzik belőlük a humor, nem úgy mint a Vidám mesékből, ami szintén egy alapkönyv a három év alattiaknak. A kezdeti egyszerűbb mesék után mi lassanként már elindultunk a hosszabb, öszetettebb mesék világába, itt is egy régi klasszikussal indítva: kinek volt meg még Pitypang a hiú oroszlán? Új kiadás, de szerintem klasszikus mese Harry Horse Kisnyuszi sorozata: igazi angol mesék, gyönyörű illusztrációkkal. Picur jelenlegi kedvence a Kisnyuszi testvérkéje, gondolom, megnyugtató tudni, hogy másnak se egyszerű a testvérkékkel együttélni... A kortárs könyvek közül eddig egyértelműen Berg Judit Hisztimeséi vezetnek Picur és a mi toplistánkon egyaránt, ugyanis a könyvből kiderült, hogy a hisztis gyerekekhez ellátogat Hisztimanó, akiről Picur még nem tudja, hogy szereti-e vagy sem, ugyanis ha egy hiszti kapcsán felvetjük, hogy na, mindjárt jön a Hisztimanó, akkor gyorsan elhallgat és komolyan azt mondja, hogy "inkább felhívom telefonon, jó?" :-))))
Egyenlőre ennyi, de már készülök, ott vár a polcon Berg Judit Panka és Csiribíje (Pásztohy Panka újra!) illetve a Cipelő Cicák sorozat egy kötete is, ez utóbbi inkább Agócs Írisz miatt (mind a kettőt négy éves kortól ajánlják). De előbb még el kell olvasnunk Kippkopp és Tipptopp kalandjait és kiváncsi vagyok a Bagolyra is , aki félt a sötétben... esős délutánokon úgyis olyan jó könyvesboltba menni, nem?
Végül pedig, ha már elegetek van a gyerekirodalomból és úgy általában az egészből, kifejzetten, sőt kizárólag csak felnőtteknek ajánlom az Apám kakasát, amit Lackfi János és Vörös István átiratait tartalmazza. Végszónak itt a címadó átirat, először idézzétek fel az Anyám tyúkját, utána lehet röhögni:
Lackfi János
APÁM KAKASA
Ej, mi a szösz, kakas szaki,
csak nem a szobában lakik?
Megzakkant tán az öregem,
s beengedi ide nekem?
Ide repül, oda kotor,
tele önnel minden bokor,
bár nincs is bokor a házban,
s a kakast se kell magázzam.
Kukorékolsz, mint az ágyú,
az agyunk is belelágyul!
Mint a postás a levelet,
padlónk telepecsételed!
Becsüld meg magad, öregem,
mert hát úszni nem tudsz te sem,
s ha levesben kötsz ki végül,
tarajod is belekékül!
Macska, téged arra intlek,
ne lépj túl bizonyos szintet!
Kakasnak erős a csőre,
vagdos vele nyakra-főre.
Láttam már félszemű kandúrt,
biztosítlak, jól elrandult!
S ha a harcban nem nyuvadsz ki,
hát apám fog agyoncsapni!
