Mindenki kérdezi, hogy hogyan megy az együttalvás a lányoknak. Jelentem jól, Pöttöm menetrendszerűen felkel enni fél 12-12 között és fél4-4 között, amit Picur rendszerint békésen átalszik. Eddig csak egyszer történt meg, hogy a bébiőrben Picur kiabálására ébredtem: "Kistesó, aludjál!" :-)
A közös szoba pozitív hozadéka a közös mesehallgatás. Eddig csak egyszer-kétszer próbálkoztam ezzel, amikor Pöttömöt nem tudtam lerakni és Picurnak is alvásidő volt, meg ráadásul még egyedül is voltam velük itthon.. nem tudtam mit tenni, a két lányt egyszerre vettem az ölembe, elénk a könyv és meséltem. Meglepően jól sikerült, Pöttömöt nagyon lekötik a szines képek és még nem akar mindenáron lapozni vagy belekóstolni a könyvbe, Picur meg csak kétszer próbálta kitúrni az ölemből Kistesót, így két mesét is elmesélhettem. Tegnap este pedig újítottam és Picur ágyára raktam le mindkét gyereket, én melléjük telepedtem és úgy meséltem. Nagyon édesek voltak. Pöttöm a maga részéről szuper jól érezte magát, mellette ültem és vicces hangokon beszéltem hozzá (ugye, a szereplők hangján) és ráadásul Nagytesó is megjelent néha a képben, amikor rajta áthajolva megnézett valami kisebb részletet a könyvben - Pöttöm ezt az akciót mindig hangos heőzéssel jutalmazta. Picur is nagyon jól érezte magát, de szokásához híven azzal volt elfoglalva, hogy értelmezze a helyzetet és helyre rakja a szereplőket. Először ő is a hátára feküdt és közölte, hogy "Kapálózom mint a Kistesó!". Hamar rájött azonban, hogy így nem látja a könyvet, így felült. Két perc múlva arra lettem figyelmes, hogy emelgeti Pöttöm fejét?!?! Azt hittem, hogy szekálni akarja és szóltam, hogy ezt ne csinálja. Abbahagyta, de hamarosan újrakezdte. Csak akkor ébredtem rá, hogy nem érti, miért nem emeli fej a fejét Pöttöm, hiszen a hátán fekve nem látja a könyvet! Gyorsan átfordítottam a könyvet, hogy oldalra nézve Pöttöm is lássa. Ezzel a manőverrel azonban előkerült Picur duduja, amit rögtön ölbe is kapott és tájékoztatta Pöttömöt arról, hogy neki van duduja. Majd felszólított, hogy keressük meg Pöttöm duduját is. Megkerestem, odaadtam. Na, ez már sokszerepelős történet lett, ezért indult is a tipikus Picur féle narráció: "Nézd Kistesó, ez a Te dudud! Rózsaszínű. Ez meg az enyém. Bézs - kérdőn néz rám, én bólintok, nemrég tanultuk meg a bézs szót, a fehér túl egyszerű - Nézd, nekem van rajta ilyen - a feliratot mutatja, majd észreveszi, hogy a másikon is van - Neked meg itt van az ilyen. Fogd meg a dudud! Így, fogd meg - és tuszkolja Pöttöm kezébe, aki nagy nehezen megkaparintja, de csak az ujjai végével - most jó. Nézd Anya, fogja! Én is fogom. Én így fogom - mutatja, hogy ő rendesen fogja, majd elengedi és ő is az ujjaival fogja - most én is úgy fogom. Ne engedd el!!! NEEEE! FOGJAD! Jó, akkor iderakom Neked. Így. Ez a Te dudud. Ez meg az enyém. Látod? - majd egy hirtelen váltással - A csörgőkigyósat meséld, jó?" Mesélem. Közben odahajol és ad két puszit Pöttömnek. Hisztizni csak akkor kezd el, amikor a mese után kiveszem Pöttömöt az ágyából: "Ne vidd el a Kistesómat! Kérem!". :-) Megígérem, hogy holnap újra megkapja. Azt hiszem, ezentúl így mesélünk!
