Tiszta sárkány voltam az elmúlt napokban, egyszerűen nem jött össze soha az esti fektetés, ami önmagában nem katasztrófa, csakhogy Picur kifejezetten fáradtnak és kialvatlannak tűnt. Ugyanis nem alszik délután a bölcsiben. Nem és nem. Délután meg persze fáradt, hisztis, nehéz vele és egyáltalán nem jó ez így, egy két és félévesnek még sok alvás kell és kész. Ma beszéltem a bölcsis nénikkel, Picur gondozója bevallotta, hogy mivel egyikük beteg és nem jár dolgozni (elhúzódó betegségről van szó, nem influenza vagy megfázás), ketten nem vállalják a levegőztetést és így nem fáradnak ki a gyerekek délelőtt, ezért macerás az alvás. Ez van, erre nincsen semmilyen befolyásom, sajnos.
De akkor mi legyen? Kitalálom, hogy este időben kell lefeküdni, mert ha napközben nincs alvás, akkor legalább éjjel legyen. Na, de hogyan? Bakker, két gyereket és két felnőttet összehangolni nem egyszerű szinte lehetetlen.* Számoljunk visszafelé: nyolckor kell legkésőbb elaludni, akkor nyolc előtt ki kell jönnöm a szobából, ami azt jelenti, hogy legkésőbb fél nyolckor, de inkább előbb el kell kezdeni a mesélést. Vagyis hétkor el kell menni fürdeni. Ami azt jelenti, hogy Picur nem nézheti meg az Esti meséjét (az M2-n a Kockásfülő nyúl és a Tappancsmesék, mind a kettőt imádja). Az Esti mese azért is kritikus kérdés, mert ez alatt tudom megfürdetni Pöttömöt. Tehát akkor mégis megnézheti a meséket, de pizsamában. Akkor viszont negyed hétkor kell menni fürdeni. És akkor Picur már pizsamában van, mire Pöttömöt fürdetem. Márpedig ő is bejön fürdetni néha és olyankor csuromvizes lesz. Ráadásul Maczkó is csak hétre ér haza és így nem tud fürdetni. Ami nekem szívás és hát neki is, mert csak ilyenkor van Picurral. Jó, akkor fürdessen ő hétkor. Ami szinte lehetetlen, mert 1. a Tappancsmeséknek eleve hét után van vége, 2. Picurnak kell tíz perc, amíg örömködik az Apjának, mielőtt fürödni megy, 3. legalább fél óráig fürdenek. És utána még öltöznek. És akkor nyolc körül kezdek mesélni és sietek és olyankor nem tudunk nyugodtan összebújni, meg mesélni ráadás verseket és nyugodtan keresgélni a szereplőket. Szóval ez nem jó. Lépjen vissza a startmezőre és kezdje újra a konfigurálást.
Nem tudom, hogy legyen. De azt tudom, hogy Picur gond nélkül elaludt ma nyolckor, szóval tuti, hogy kell neki az alvás.
Nekem meg kell a rutin. Erre is most jöttem rá. A rutin nemcsak a gyereknek segít, mert napirendje lesz és tudja, hogy mi után mi jön, hanem nekem is, mert én is így tudom, hogy mi után mi jön. Ez hülyén hangzik, tudom, de ha van rutin, akkor látom, hogy hol tartok a napban és kevésbé felejtem el a kötelező dolgokat (például az esti bilizést és a vitamint), mert azoknak is megvan a helyük a programunkban és akkor az adott helyzetben eszembe jutnak. Dinamikát ad az egész estének.
Közben meg persze görcsösen se akarok ragaszkodni az órarendünkhöz, nem akarom 19.00-kor mondjuk a vacsorája vagy a legó tornya mellől felkapni a gyereket és berakni a kádba és persze nem fogom 20.00-kor a mondat közepén abbahagyni a mesét és kijönni a szobából. De ha tudom, hogy mikor mit csinálunk, akkor tudom alakítani az estét: esetleg rövidebb mesét választok vagy "hagyom magam rábeszélni" még egy könyvre. És nem dőlök a kardomba, ha mondjuk negyed kilenckor jövök ki a gyerekszobából.
Viszont full idegbeteg leszek, ha már harmodszor is fél kilenc - kilenckor végzek a fektetéssel és másnap látom, hogy a gyerek fáradt. Ezért inkább hagyom egy kicsit tovább aludni. És akkor Maczkó is elkésik és akkor ő is full idegbeteg lesz.
Szóval inkább akkor újrakezdem: ha nyolckor akarok kijönni a szobából, akkor..... ó, a francba, hogy utálom én ezt!
*Egy férjet ezzel a témával kikészíteni viszont nagyon is lehetséges - jegyzem meg halkan.
