Picurt reggel én vittem bölcsödébe, természetesen Pöttömmel együtt (a készülődés és az út persze megérne egy külön posztot, de inkább nem nyitok horror-blogot). Érkezéskor találkoztunk a bölcsöde vezetővel, aki persze rácsodálkozik Pöttömre és elkéri, mondván, hogy…

Vannak pillanatok, amiket soha nem fogok elfelejteni... az egyik ilyen, amikor az én nagy, mackós édesapám ül a fotelben és erősen a feladatra koncentrálva (értsd szemüveg nélkül, hunyorogva) próbál egy egészen pici Barbie babára egy még kisebb ruhácskát ráadni :-))

Ül a bilin és teli torokból karácsonyi dalokat énekel :-)))