Zombi

Most nem én lennék a kétgyerekes családanyaság reklámarca, az tuti. A Lányok ugyanis betegek, nem is kicsit, Picur tüdőgyulladással küzd, szerencsére már kijövőben van belőle, de nyűgös és szeretetre vágyik és nagyon rosszul alszik, na és persze nem jár bölcsibe. Pöttöm pedig vagy elkapta tőle vagy valami mást szedett össze, de nagyon-nagyon taknyos, amitől persze nem bír aludni, sőt néha enni is nehezen, ráadásul ma még köhögni is elkezdett, a doki szerint neki is zörög a tüdeje, szuper. Hogy mi ennek a következménye? Az, hogy Pöttöm hatkor kell, kiszívom az orrát legalább háromszor (nem túlzok), megetetem, utána következik az alkotás hosszú folyamata (a pelusba), majd néhány orrszívás. De ezt úgy kell elképzelni, hogy kiszívom az orrát, kiviszem kimosni az orrszívót és mire visszamegyek, szívhatom újra. Szerencsés esetben Pöttöm elalszik mire Picur kel, csuromvizesen, így hosszas alkudozás jön arról, hogy de bizony hajszárítóval meg kell szárítani a haját (tényleg, nagyon durva). Utána indul a kórház program, azaz vitamin-gyógyszer-reggeli-antibiotikum-mégegykisreggeli-mézes tea kombó, néhány orrszívással tarkítva. Ha felébred Pöttöm, akkor durvul a helyzet, mert neki tényleg ötpercenként ki kell szívni az orrát, és mivel nyűgös folyamatosan kézben kell tartani vagy orrhangon visít. Szegény Picurt így lerakom a tévé elé és felváltva fújom a tengervizes oldatot, szívom az orrukat és nyomom az orrcseppet. Az igazi hard level az altatás, Pöttöm ma például annyira kiborult a sok orvoslátogatástól, hogy egyszerűen nem bírt elaludni és csak sírt és sírt és sírt - szegény Picurkám ma este bizony egyedül aludt el, estimese nélkül :-( Persze éjjel is megy a banzáj, így a kétszer három óra alvás a napi adagom, sajnáljatok. Nem meglepő módon én is elkaptam, de én majd akkor leszek rosszul, ha Maczkó hazaér csütörtökön, szép kilátások...