Tudom, hogy ez minden gyereknél így van, de most az enyém kóstolgatja a magyar nyelv szépségeit és hát, bizony talál néhány logikai buktatót: "Anya, leöltözünk?" - kérdezi, amikor hazaérünk :-) És nálunk minden, ami beakad, az "beszakad", mert két magánhangzót ugye nem szeretünk egymás mellé rakni. És ezekből van ezer, mindig mosolyt csal az arcomra, főleg, amikor én helyesen elismétlem a mondatot és látom, hogy a kis agyában elkezdenek kattogni a kerekek, hogy akkor most hogyan is módosítsuk a szabályrendszert :-))
Egyébként meg tündér üzemmódban működik (amikor a Kistesó alszik, teszem hozzá), ha szeretnék öt szabad percet mondjuk egy blogbejegyzés megírására, akkor elég elővennem valamelyik szerepjátékos szettét (most éppen a Playmobilos farmot) és legalább addig szabad vagyok, míg minden állat kap vacsorát, bamcsizik, átmegy a hídon és lefekszik aludni (including betakargatás, esti jóéjtpuszi és esti mese). Ma délután meg egy órát duploztunk együtt (igen, Pöttöm sokat alszik, mázli, tudom) és elképesztően jó móka volt. Picur magától még csak klasszikus tornyot épít, néhány avantgárd elemmel diszítve, de ha én kitalálom, hogy építsünk házikót, akkor már nagyon kreatívan asszisztál. Ma például kitalálta, hogy akkor ez Nagyi és a Kislány háza lesz (mert Kistesó születése óta Mama és Nagyi előtérbe kerültek a szerepjátékok terén is, ha nincsenek itt, akkor egy nagyon szimpatikus szemüveges legó pasi helyettesíti őket), kért rá tetőt és oda is adta a piros tető alakú építőelemeket, majd az egyikre teljesen magától épített egy kéményt. És mindez honnan jött? A Vidám Mesék című mesegyűjteményben van egy rész, ahol Panni házikót rajzol a cicájának és részletesen elmondja, hogy rajzol ablakot, ajtót, kéményt... Nagyon büszke vagyok rá, hogy ennyire jól alkalmazza az olvasottakat! Ezen felbátorodva a házépítés után felvetettem, hogy építsünk boltot (van egy piacos szettünk) és gyorsan fel is építettem egy pultot, gyümölcsökkel, meg pénztárgéppel (ez is van a szettben, én nem vagyok kreatív), mire az állatok szépen jöttek és vásároltak maguknak vacsorát. A legjobb rész az volt, amikor kiderült, hogy a vásároltakért 100 forintot fizetnek :-)) Szóval, tök jót játszottunk!
Idilli az életünk? Igen, az. Egészen úgy este hatig - fél hétig, amikor Picur már fáradt és éhes ÉS felébred mellé egy éhes Pöttöm is. Na, akkor elszabadul a pokol! De addig még van egy kis időnk, úgyhogy szaladok is játszani!
