Milyen kisbaba Pöttöm? - kérdezi mindenki. Hát, hogy hogy milyen? Tündéri! Egy kis szeretetgombóc, ha eleget ehet és eleget van kézben (=mindig), akkor békében él a világgal, aminek az eseményeit lassanként már figyelemmel kíséri. Fő tevékenysége természetesen az evés-alvás(-fosás), meg az operaéneklés ("Lá-lá-lá-lá!!" - így bőg, ha éhes), de például a múltkor elhallgatott és figyelt, miközben én Picurnak meséltem. Ha az apját vagy a testvérét látja, akkor igyekszik fókuszálni és beazonosítani őket, bár ez hang alapján még jobban megy. Még sokat nyöszörög, olyan igazi újszülött módra, bár a napokban már egy-két gőgicsélést is hallottunk tőle, ami az elégedettség jelének tűnik. Általában nem sírós baba és nagyokat alszik, kivéve, ha front van*, mert akkor fél óránként felkéri magát kézbe és leginkább csak a franciaágyban hajlandó aludni. Száraz tényekkel mint súly és hossz nem szolgálhatok, mert Picurnál megfogadtam, hogy még egyszer nem vagyok hajlandó ilyesmikkel idegesíteni magam, de láthatóan szépen kerekedik Pöttöm babánk. Nézzétek:
*ez a kisbabáknál ugye a fogalmam-sincs-mi-baja-a-gyereknek szinonímája
